Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

BÁRÓ FIÁTH MIKLÓS (V. G.)

részek két önálló pusztává alakultak, így jött létre Kis-és Nagyhantos mellett Középhantos. Kishantos jelentős részét a XIX. század közepén a Zichyek vásárolták meg a Fiáth családtól (Fiáth-Kishantos, Zichy-Kishantos), a Fiáth Péter kezén megmaradt kishantosi területeket 1884-ben adták el, csupán a középhantosi birtoktest maradt a Fiáthok kezén a második világháború végéig. 1848 májusában a hantosi birtokosok Fiáth István és Péter megyei bizottmányi tagok, a júniusi népképviseleti országgyűlési választásokon a ráczalmási kerületben képviselővé választották Fiáth Istvánt (meghalt 1887-ben), aki 1848 decemberében Sopron vármegye kormánybiztosa, 1849 májusában pedig az ideiglenes császári megszállást követően újólag megválasztott megyei bizottmány tagja, továbbá Tolna és Somogy vármegyék kormánybiztosa. 1884-ben a kishantosi uradalomból megyei bizottsági tag Fiáth István és Péter. A XX. század elején az öt hantosi uradalomból az erdőmajori Fiáth Adámné, a középhantosi Fiáth István ( 1892-től császári és királyi kamarás) kezén volt. Fiáth Lázár legidősebb fia József (1784-1868) - mint az uralkodó egyik legélemedettebb korú császári és királyi kamarása (1814-től) -, szolgálatainak elismeréseként 1857. november 20-án elnyerte az osztrák bárói címet. 1874-ben legfelsőbb elhatározással József fiára, Fiáth Ferenc (1815-1885) császári és királyi valóságos belső titkos tanácsos és kamarásra, Veszprém vármegye főispánjára pedig a bárói méltóság hatályát a magyar korona országaira is kiterjesztette I. Ferenc József, „illetőleg neki és törvényes utódainak a magyar bárói méltóságot" adományozta. A legrégebbi, „de genere" nemesi családoknak nem ismert eredeti nemeslevelük, a címerpecsét kivételével a Fiáthok eredeti nemes- illetőleg címeradományának kelte s őrzési helye sem ismeretes. A főrend címere csücskös talpú pajzs kék mezejében, zöld alapon magyar ruhás vitéz vörös dolmányban, zöld nadrágban, aranycsizmákkal, prémes vörös kalpaggal, derekára övezett kardhüvellyel, felemelt jobbjában arany markolatú, kivont görbe kardot tart, balját csípőjére teszi. A férfi előtt balra ágaskodó, fej nélküli sötétbarna színű medve, feje helyén kibuggyanó vérrel. Sisakdíszként a pajzs tetején két kiterjesztett fekete szárny között a pajzsból növekedő vitéz, felemelt jobbjában kivont kardot tart, melyre a pajzsbéli medve vérző feje van szúrva. A címertakarók aranykék és ezüst-vörös, a bárói címert hétgombos bárói korona díszíti. Báró Fiáth Miklós Fiáth (IV.) János, Komárom majd Győr vármegye alispánjának egyenesági leszármazottja, ükunokája. Dédapja a székesfehérvári ferencesrendi templomban eltemetett Ádám, szépapja az abai Szentháromság római katolikus templomban örök nyugalomra helyezett, több vármegye ítélőtáblai ülnöke, Lázár, a Veszprém megyei Akán eltemetett József császári és királyi kamarás, osztrák báró pedig a nagyapja. Eörményesi és karánsebesi báró Fiáth József ugyan még Abán született, de az akkoriban Veszprém vármegye északkeleti sarkában elterülő nemesi településen, Akán - ahol már a XVIII. századtól kezdve birtokos a Fiáth család - telepszik le, s „megveti alapjait" a Fiáth család főrendi ágának. Fiáth Ferenc Fiáth József és báró Luzenszky Franciska második fiaként látja meg a napvilágot 1815-ben. Ügyvédi diplomát szerez, 22. életévében pedig már Veszprém vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1839-ben Fejér országgyűlési követe. A család ekkor az akai birtokon kívül bírja még anyai részről a móri uradalom 3000 katasztrális holdnyi erdejét, valamint az abai közbirtokosságon belül, Fiáth József révén 600 katasztrális holdnyi ingatlant. Fiáth Fe-