Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

GRÓF CZIRÁKY BÉLA (E. F.)

Tisza Kálmán miniszterelnök és egyben belügyminiszter javaslatára az uralkodó 1884. április 28-án nevezte ki gróf Cziráky Bélát. Beiktatására Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága közgyűlésén, június 9-én került sor. A főispáni hivatal élére került Cziráky az alábbi esküt tette le: „Én, gróf Cziráky Béla esküszöm az egy Istenre, boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden szentéire, s örökös földi fejedelmemnek, legkegyelmesebb uramnak, első Ferenc József ausztriai császár, Csehország királya... és Magyarország apostoli királyának, hitemre fogadom és igérem, hogy ő császári és apostoli király felségéhez örökké hű, engedelmes és hódoló leszek, ő felségének, örököseinek és utódjainak dicsőségét, méltóságát, hatalmát mindenkor fentartani s előmozdítani igyekszem, kárát pedig erőm szerint elhárítani igyekszem. Esküszöm, hogy Magyarország törvényeit megtartom, hogy mindennemű hivatalos körömhöz tartozó ügyekben, legkisebb személy - tehát gazdag és szegény - válogatása nélkül kérelmet, jutalmat, kedvezést, félelmet, gyűlölséget, szeretetet és kedveskedést félretéve, mint Isten és az ő szent igazsága szerint meggyőződve leszek, minden dolog iránt tehetségem és a törvényhez képest jogot, igazságot és végrehajtást szolgáltatok. Isten engem úgy segéljen, a boldogságos Szűz és Isten minden szentéi." 1884-ben, amikor átvette a főispáni feladatok ellátását, a megye népessége meghaladta a 183 ezer főt. A kiegyezéstől eltelt több mint másfél évtized alatt kialakultak a polgári közigazgatás kistérségi központjai; járási főszolgabírói hivatalok működtek Adonyban, Móron, Sárbogárdon, Székesfehérváron és Válón. A járási székhelyek adtak otthont a járásbíróságoknak (egy kivétellel, a Váli járás területén az illetékes járásbíróság székhelye Bicske volt), telekkönyvi hivataloknak, pénzintézeteknek, adóhivataloknak, a közbiztonságot ellátó csendőrségnek, a járási szintű érdekképviseleti társulatoknak és testületeknek. A megyeszékhelyen pedig létrejöttek a középszintű igazgatás és igazságszolgáltatás, a központi kormányszervek területi hivatalai. Olyan közigazgatási szervezetnek lett vezetője, amely a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. és a közigazgatási bizottságokról alkotott 1876. évi VI. törvény alapján működött. A Szőgyény-Marich Lászlótól átvett főispáni hivatal minden tekintetben megfelelt a kor követelményeinek és a törvényekben meghatározott elvárásoknak. Néhány nappai a beiktatást követően jelentős eseményre került sor a megyében, június 13-án országgyűlési választásokat tartottak. Az új főispán a korábbi politikai küzdelmekhez hasonlóan „megtartotta" a kormánypárt hadállásait, a megye öt választókerülete közül háromban a szabadelvű párt képviselői arattak sikert. Jelentősebb szerep - a törvényesség és az új választójogi törvény (1886. évi I. törvény) betartása - hárult gróf Cziráky Bélára 1887 nyarán. A június 17-én megtartott választások „... a legnagyobb rendben foly[tak] le, és azért marad mindig nevezetes, mert az újabb törvény szerint most első ízben történt a választás 5 évre terjedőleg. Országgyűlési képviselőkké megválasztva lettek: 1. A csákvári választókerületben Kégl György. 2. A bodajki választókerületben Meszlényi Lajos. 3. A sárbogárdi választókerületben Madarász József. 4. A rácalmási választókerületben Lukács Gyula. 5. A váli választókerületben Lits Gyula." 68