Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
GRÓF CZIRÁKY BÉLA (E. F.)
GRÓF CZIRÁKY BÉLA (1852-1911) A XIX. században a cziráki és dienesfalvi Cziráky család három főispánt is adott Fejér vármegyének. Gróf Cziráky Antal Mózes két évtizeden át, 1825-től 1845-ig töltötte be a tisztséget, fia, gróf Cziráky János pedig az alkotmányjogi küzdelmek időszakában, 1860-1861-ben volt főispán, közéleti pályára szánt Béla fia a Ferenc József-i boldog békeidőkben, 1884-től 1891-ig a megye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánja. Egy család három tagja különböző történelmi korszakokban, különböző politikai törekvések megtestesítője volt. A konzervatív nézeteket valló gróf Cziráky Antal Mózestől a nemzet és az uralkodó közötti kiegyezésen munkálkodó gróf Cziráky Jánostól az unoka és a gyermek, gróf Cziráky Béla eljutott a polgárosodó ország törvényhatósága érdekeinek képviseletéig és szolgálatáig. Apja, gróf Cziráky János 1818. december 29-én született. Gimnáziumi és jogi tanulmányait Pesten végezte. Tanárai közül Horvát István történettudós gyakorolt jelentős hatást az ifjúra. 1838-ban megszerezte a jogi doktorátust, s húszesztendős koráig a latin mellett elsajátította a francia és az olasz nyelvet is. Fejér vármegye politikai életében a konzervatívokat támogatta, közéleti tevékenységét apja, Cziráky Antal jelentősen befolyásolta. Cziráky János közéleti, politikai tevékenysége azt követően vált ismertté, hogy Bécsben, a magyar kancellárián vállalt hivatalt, majd 1845-től a királyi tábla ítélőbírája lett. 1848 őszén a politikai küzdelmeknek hátat fordított, birtokaira - többek között Lovasberénybe - vonult vissza. 1850-ben vállalt újabb hivatalt, ismételten Bécsben szolgálta a Habsburg-Lotharingiai-uralkodóházat, 1854-ben a pesti kerületi törvényszék elnökévé nevezték ki. Az 1850-es évek második felében politikai magatartása lényegesen megváltozott, szembehelyezkedett az önkényuralmi módszerekkel és eszközökkel, tiltakozását azzal fejezte ki, hogy lemondott. Az 1860 októberében feléledő nemzeti mozgalom a politikai küzdőtérre szólította. Fejér vármegye főispánjává nevezték ki, azonban nem a konzervatív nézeteknek lett szószólója, hanem a nemzet és az uralkodó közötti kiegyezés érdekében lépett fel. Nemcsak politikai meggyőződésében, hanem magánéletében is jelentős változásokra került sor. 1845-ben kötött házasságot Dezasse Lujza grófnővel. Házasságukból hat gyermek látta meg a napvilágot; az 1846-ban született Mária igen korán
