Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
SZŐGYÉNY-MARICH LÁSZLÓ (K. K.)
helyzetre, hetente kétszer ülésezett, s Szőgyény a tárnokmestert is köteles volt tájékoztatni az üléseken megvitatott problémákról. Az egyik legfontosabb feladat volt felmérni az aszály és a fagy által sújtott területeket, megszervezni a segélyakciót. Ez a bizottság - természetesen - ideiglenes jelleggel működött, egészen 1867. július 12-éig. A főispán szintén fontos szerepet töltött be a kiegyezéssel működését újból megkezdő megyebizottság megalakításában, ugyanis az országgyűlés határozata értelmében az 1861-ben megválasztott bizottmány tagjai gyakorolják azon jogokat, amelyeket az 1848. évi XVI. törvénycikk a megyebizottmányokra ruházott. Felhívták a főispán figyelmét arra, hogy a bizottmány kiegészítésének, valamint új bizottmány választásának helye nincs, s az 1861-ben megválasztott tagok közül senki ki nem zárható, hacsak kizárását politikai okok nem indokolják. Fontos feladat hárult Szőgyény-Marich Lászlóra a tisztikar újjászervezésében is, mert a bizottmány és a törvényhatóság választásának szabad érvényesülése mellett a főispán élhetett a kijelölés és előterjesztés jogával. A jogaiba visszahelyezett bizottmány első ülését 1867. április 25-én tartotta, amely lényegében csak a főispán székfoglalója volt, a tényleges tisztújító közgyűlésre csak két nappal később került sor. A bizottmány ülésein (amelyek negyedévenként történtek) a főispán irányító és ellenőrző szerepe érvényesült, ő kezdeményezte annak a 32 főből álló bizottságnak a létrehozását, amelynek javaslatára megalakultak a megye és a város mindennapjaiban legfontosabb szerepet betöltő választmányok (például a húsárszabási, közlekedési, közegészségügyi, kórházi). Ezek a választmányok a bizottmány előtt számoltak be végzett munkájukról. Az 1869. évi IV. törvénycikk megjelenése után - amely kimondta a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szétválasztását - a főispán szerepe az elsőfokú bírósági szervezet kiépítésére koncentrálódott, de (mint azt alább látni fogjuk) jelentős szerepet játszott a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény végrehajtásában is. (A megye törvényhatósága hagyta jóvá az alispánok éves jelentéseit, amelyek a közigazgatás és az igazságszolgáltatás szervezetének munkáját tekintették át, s amelyek ezért a megyei élet megismerésének legfontosabb forrásaivá váltak.) A megyei szervezet kérdésében a kiegyezést követően elmélyültek az ellentétek. Az egyik irányzat (a municipialista) a megyei önkormányzat minél szélesebb körű kiteljesítését tűzte zászlajára, a másik (a centralista) pedig fokozatosan csökkenteni kívánta a megyék jogkörét. Ebből az - egyébként országos szinten zajló - vitából a centralista irányzat került ki győztesen. (Erről a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLIL törvénycikk is tanúskodik.) E törvény végrehajtását Fejér megyében gróf Szőgyény-Marich László főispán irányította. Vezetésével alakult meg 1871. június 15-én a kilencven főből álló küldöttség, a megyei szervezeti szabályrendelet kidolgozására. A főispán meghatározta a küldöttségre váró feladatokat: a virilisek (legtöbb adót fizetők) névjegyzékének összeállítását, a tisztikar, szolga- valamint segédszemélyzet létszámát, a munkaköri feladatok leírását, a járások közigazgatási beosztását, az árvaszék és az állandó választmány szervezetének kidolgozását. A küldöttség három hét alatt készítette el a megye szervezeti szabályrendeletét, amelyet jóváhagyásra felterjesztettek a belügyminiszterhez, Tóth Vilmoshoz. O ezt részben jóváhagyta, s a hibák kijavítása céljából a küldöttség rendszeresen ülésezett. A megyebizottmány utolsó ülését 1871. október 30-án tartotta, s 1871. december 28-án került sor a törvényhatósági bizottság megalakítására, valamint a központi és járási tisztikar megválasztására.
