Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
FŐISPÁNOK (E. F.)
FŐISPÁNOK A főispáni hivatal Szent István koráig nyúlik vissza. Ez hazánk területi igazgatásának egyik legősibb intézménye. Eredetében frank-germán gyökerű: az uralkodó kíséretéhez tartozók (comesek) területi hatáskörrel történt felruházásából keletkezett. A megyei ispánok egy-egy királyi vár és a hozzá tartozó birtok felett őrködtek; igazgatási, igazságszolgáltatási, gazdaságigazgatási és katonai funkciókat láttak el. II. András (1205-1235) korában a köznemesek szervezkedése a nagyhatalmú bárókkal és ispánokkal szemben a vármegyék területi-közigazgatási keretében ment végbe. Ekkor jönnek létre a megyei tisztségek; a szolgabíró (iudex nobilium) és az esküdt (iuratus). A XV. században alakul ki az alispán (vicecomes) tisztsége, aki rendszerint a megyei ispán helyettese, megbízottja, familiárisa. Ily módon az eredetileg a királyt szolgáló ispán funkciója kettévált: a supremus comes, a főispán és a vicecomes, az alispán tisztére. A főispán az uralkodót, az alispán a megyei nemességet képviselte. Fejér megyében 1543-tól a török kiűzéséig (1688) szünetelt mind a főispáni, mind az alispáni tisztség betöltése. Megváltozott körülmények között 1692-ben kezdődött meg a megyei közigazgatás újjászervezése. A főispán jogköréről az 1723. évi EVI. törvénycikk rendelkezett; e szerint a főispán a rábízott megye kormányzója, a közügyek és az igazságszolgáltatás őre. A XVIII. század közepén - Mária Terézia uralkodás alatt - 1768-ban kibocsátották az „Instructio pro supremis comitibus"-t, amely szabályozta a főispán feladatkörét. Fontosabb határozatai: lakjon a megyében, vagy legalább legyen jelen s elnököljön a megyei közgyűléseken, tisztújításokon. Felügyeljen a megyei tisztikarra, ellenőrizze a megyei közgyűlések jegyzőkönyveit, ügyeljen a megyei levéltárra, az iratok évenkénti leadására és azok lajstromozására. Részletesen szabályozta az utasítás a főispán feladatait az igazságszolgáltatásban, az adók beszedésében, az utak, hidak karbantartásában stb. A „Instructio Theresiana" - eltekintve II. József közigazgatási reformtörekvéseitől - a polgári korszakig meghatározta a központi hatalmat képviselő főispán feladat- és jogkörét. A következő évszázadban is a megyei intézmény egybekapcsolódott a főispáni hivatallal. A forradalom és szabadságharc időszakában (1848-1849) és a kiegyezést (1867) követően új tartalmat kapott. A rendi korlátoktól megfosztott megyei szintű vezető tisztség a polgári államrendbe szervesen illeszkedő hivatallá lett, s működött 1944-ig, illetve 1949-ig, az ország régi alkotmányának megszüntetéséig.
