Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)
A VÁRMEGYE PECSÉTJE, CÍMERE, TÖRTÉNETI ZÁSZLÓI (V. G.)
is írják előállíttatásuk kötelezettségét. Ugyan tudomásunk van a székesfehérvári szabók céhének 1512-ben nyert privilégiumáról, mindazonáltal a Fejér vármegyei céhek tömeges megalakulására - a másfél évszázados oszmán-török uralom következtében - csupán a XVII-XVIII. század folyamán kerülhetett sor. Fejér vármegyében a XVII. század végétől kezdve mintegy 23 különböző céh kapott működési engedélyt, s már ekkor Fehérváron kívül a vármegye mezővárosai: Mór, Csákvár és Bicske voltak a legjelentősebb céhközpontok. Rajtuk kívül a falusi mestereket elsősorban a szabadbattyáni központú ún. sármelléki és a vértesaljai céhek tömörítették, utóbbi központja Lovasberény volt. A kisebb mezővárosokban és falvakban leggyakrabban több iparág képviselőiből álló egyesült céhek alakultak. Fejér vármegye címere megtalálható a Német Szabó (1828), a Tobak (1854) valamint a Szíj- és Kötélgyártó egyesített (1863) céhek múzeumban őrzött zászlain is. A múzeum gyűjteményét gazdagítja két, bizonyosan vármegyei egyesületi zászló. Az Országos Frontharcos Szövetség Sárkeresztesi Csoportjának fecskefarkú zászlaja (XX. század első fele) 75x120 centiméter nagyságú. Anyaga kétlapos nemzeti színű selyem, körben aranyrojttal, a középső kép s a felirat hímzéséhez arany- vagy ezüstszálat használtak. Színoldal közepén fehér selyemrészen címerpajzsban felfelé álló kard és rohamsisak, mögötte az érdemkereszt, a kard két oldalán két évszám: „1914-1918". A pajzs körül felirat „ORSZÁGOS FRONTHARCOS SZÖVETSÉG SÁRKERESZTESI CSOPORTJA". Hátoldalon középen babér és tölgyfaág között a koronás magyar kiscímer látható. A levéltári iratok közt a székesfehérvári főcsoport néhány dokumentuma található az 1929-1944 közötti időszakból, alapszabályaik mellett jegyzőkönyvi részletek, határozatok és névjegyzékek sorakoznak. A bajtársi szövetség megalakulásának időpontja bizonytalan, alapszabályuk 1929-ből származik. Pecsétjük alapján címerük Árpád-sávos pajzson a Károly Csapatkereszt sziluettje, azon hosszában fektetett babérágas kard és acélsisak, valamint az 1914-1918-as évszám. A szövetség törekvése „...a világháború volt magyar frontharcosai között ápolni és továbbfejleszteni a hazafias alapon nyugvó bajtársi szellemet... Küzdeni a nemzetközi felforgató irányzatok ellen,... a tagok szellemi és anyagi erejét a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálatába állítani, frontharcos jóléti intézmények megteremtése" volt. A szervezet rendes tagja lehetett, aki a világháborúban tényleges arcvonalbeli szolgálatot teljesített s érdemeiért a Károly Csapatkereszt viselésére jogosult, tiszti kardos kitüntetésben részesült, vagy vitézségi éremmel tüntették ki. A vármegye és az azzal öszszefüggő törvényhatósági jogú város területén működő frontharcos-csoportokat a vármegyei elnöki tanács fogta össze, a vármegyei vonatkozású feladatokat koordinálta. A szövetség helyi szervezetei a legalább háromszáz bejegyzett taggal bíró főcsoportok, mellettük háromszáz főt el nem érő, de minimálisan húsz tagot számláló frontharcos-csoportok létesülhettek. A hivatalos egyesületi tájékoztató a Magyar Front volt, az Országos Frontharcos Szövetség Szaknévsora mint évente megjelenő periodika, Budapesten 1932-ben jelent meg első ízben. A Székesfehérvári és Fejérmegyei Vendéglősök, Szállodások, Kávésok és Korcsmárosok Ipartársulata téglalap alakú zászlajának (XX. század első fele) mérete 100x180 centiméter. Anyaga kétlapos két szélből összevarrt fehér selyemdamaszt, a
