Erdős Ferenc - Kelemen Krisztián - Vitek Gábor: Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén - Fejér Megyei Levéltár közleményei 28. (Székesfehérvár, 2002)

A NEMES VÁRMEGYÉNEK ÚJONNAN ÉPÍTENDŐ HÁZA (E. F.)

A NEMES VÁRMEGYÉNEK ÚJONNAN ÉPÍTENDŐ HÁZA Fejér vármegye történetében mindössze két épületet ismerünk, amelyek évszázadokon át szolgálták a megyei közigazgatást. Az egyik a Csók István utca 17. szám alatti, XV. századi építészeti elemeket is magába foglaló épülettömb, amelyet nemcsak a városban, hanem megyeszerte is „régi vármegyeházá"-nak mondanak és ismernek. Napjainkban a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállításainak ad otthont az az épület, amelynek falai között a XVII. század végétó'l 1812-ig működtek a különböző megyei hivatalok. A XVIII. század végére, a XIX. század elejére az épület adottságai már nem feleltek meg a követelményeknek, tekintettel arra, hogy közvetlen környezetében is házas ingatlanok emelkedtek, bővítése az adott telken megoldhatatlannak bizonyult. A belvárosban, az egykori várfalak övezte területen belül, a városrész déli szegletében, a karmelita rend volt kertje képezte az egyetlen építésre alkalmas, megfelelő és méltó térséget az új vármegyei székháznak. A XVIII. század végére a régi megyeháza falai között a középszintű közigazgatási hivatalok már nem láthatták el feladataikat, nem biztosítottak elfogadható helyiséget a nemesi közgyűléseknek, a megyei törvényszék munkájának, a partikuláris kongregációk, a kisgyűlések megtartása is fennakadásokat okozott. Mindezek mellett a rendszeresen működő hivataloknak - alispáni hivatal, főjegyzői hivatal, főügyészi hivatal, levéltár stb. -, sőt a törvényszéki munkával együtt járó büntetés-végrehajtó börtönöknek is helyiségeket kellett biztosítani. Az egyemeletes erkélyes épülettömb, amelyet 1720 körül alakított át a vármegye, két emberöltő múltával a megsokasodott hivatali munka ellátását már zökkenőmentesen nem szolgálhatta. Fejér vármegye nemesi közgyűlése első alkalommal 1798-ban a megszüntetett karmelita rend telkén új megyeháza építésére kért engedélyt. Isten malmai a XVIII-XIX. század fordulóján is lassan őröltek, hát még a közigazgatáséi. Négy esztendő múltával a rendi telek tulajdonába jutott szabad királyi várostól 1802ben 459 négyszögölet megvásárolt a megye, azzal a céllal, hogy a „bástyán alul levő funduson" új vármegyeházat építessen. Ezt követően felgyorsultak az események; építési tervet tervre halmoztak, megkezdődött a terület rendezése, a várfal és a bástya már omladozó falait elbontották, azok építésre alkalmas kőanyagát kitermelték (a kitermelt mennyiség megközelítette a 450 ölet). József