Gulyás Antal: Kistérségi gimmnáziumok Fejér megyében 1963-1978 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 26. (Székesfehérvár, 1999)
Polgárdi
lemző tulajdonságait" finoman parodizáló versikék óvatos kacajokra ingerelnek. S amíg zsongít látványuk, és ringat a táncuk - felidézem az indulás esztendejét, hogy a mai napig végigkövessem a nem is egyértelmű örömmel fogadott gimnázium rövid történetét: Az 1963/64-es tanévben szerveződött középiskola egy első osztállyal, benne negyvennégy tanulóval kezdte meg munkáját. Három év múlva már négy osztály bizonyította a teljessé válás lehetőségeit. Négy év jelentette a tetőpontot. Az 1970-71-es tanévben már nem indult első osztály. A visszafejlődés szakasza következett. De milyenek is voltak a feltételek? Az általános iskola egy része szükségtantermekbe szorult, helyét átadva a gimnáziumnak. S közben új középiskolai épület megépítésének tervei bíztattak: csak átmeneti nehézségekről van szó. A megvalósulás késett, s végül teljesen elmaradt. Nyilván az országosan jelentkező beiskolázási problémák következményeként. Mert sok praktikus intelligenciájú gyermek került gimnáziumba anélkül, hogy ilyen irányú továbbtanulásra különösebb hajlandóságot mutatott volna. S itt a személyi feltételek elégtelensége Polgárdiban is. Míg a tanári kar megfelelt feladatainak, addig szemlátomást szaporodott a kevésbé alkalmas diákok száma. A fogyatékosságok józan értékelése mellett mégis annak kimondására kötelez a búcsúzó évtized, hogy: Nem volt hiába a vidéken eddig példátlanul szép szellemi próbálkozás. Hiszen 237 diák kezébe adott érettségi bizonyítványt, akik közül tizenhármán jeles eredményt értek el. A végzettek közül huszonhármán jutottak felsőfokú intézményekbe. S már vannak köztük okleveles mérnökök és katonatisztek. S a többiek pedig valahol, valamilyen poszton az érettségi adta általános tájékozódási készség segítségével jobban megállják helyüket. És az sem egészen elhanyagolható tény, hogy a középiskola jelenléte - ha átmenetileg is - kedvezően alakította a község kulturális arculatát. Az utolsó szalagavató mosoly közben is megható. Mert nemcsak az elválás közelségét, de a leépülés szomorúságát is idézi, így lesz nagyon időszerű Ady annyiszor elmondott biztatása:
