gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Hadapródiskola - Pécs
de érkezését megelőzően egy újabb hírt kaptunk, amely atyám és anyám nem kis meglepetésére azt tudatta, hogy az egy vendég voltaképpen kettő, plusz egy sofőr. A teraszon ültünk ebéd után, szüleim éppen feketekávéjukat itták, amikor a kúszórózsákkal szegélyezett, a házhoz vezető úton feltűnt egy nem mindennapi látványt nyújtó autó. Színét legtalálóbban talán lavórkéknek nevezhetném, motorházából impozánsan görbültek ki az ezüstösen csillogó kompresszióscsövek. Egy Lagonda volt. A kocsi a bejárati ajtó előtt állt meg, és a kiszálló sofőr - ugyanúgy mint a kocsi maga - sem bizonyult hétköznapi látványnak. Vakítóan fehér egyenruhájában, különös mozgásával inkább emlékeztetett egy panoptikumba kívánkozó porcelánbábura, mint egy földi halandóra. Szüleim odasétáltak, hogy üdvözöljék a vendéget, illetve a vendégeket. Hogy a távirat szavait idézzem, az „első személy", David Burghley barátja meglehetősen jó kondícióban volt; egy már-már gömbölyded, középkorú, joviális férfiú, kicsattanóan pirospozsgás arccal. A porcelánbábut idéző sofőr, szertartásos mozdulatokkal először őt segítette ki az autóból, majd az úgynevezett „második személyt". Amikor ez a „második személy", fejét előrehajtva kilépett a kocsiból, nekem valósággal elállt a lélegzetem. Egy karcsú, fekete hajú, hamvas bőrű hölgy mosolygott szüleimre a ragyogó tekintetű, mandulavágású szemeivel. Kézcsókra nyújtotta kezét először atyámnak, majd nekem. Nem tudtam, egyszerűen képtelen voltam levenni róla a szememet!' Miközben a sofőr leemelte a disznóbőr kofferokat, amelyek alakjukban, különös módon idomultak a lavórkék színű autó hátsó körvonalaihoz, szüleim a teraszra kísérték vendégeiket, majd megkezdődött közöttük az a fajta udvariaskodó, semmitmondó beszélgetés, amelyet az angolok small talk-nak neveznek. Legjobb emlékezetem szerint én ekkor félrevonultam, mert E - a továbbiakban így nevezem a hölgyet - megpillantása olyan hatással volt rám, olyan mértékben szabadította el képzeletemet, hogy féltem, ha a teraszon maradok, azonnal elárulom magam. Arra már nem emlékszem, hogy a joviális angol és E külön-külön vendégszobát kaptak-e vagy közösét, de arra igen, hogy ez a kérdés szüleimnek komoly gondot okozott. Nem tudták ugyanis, hogy E milyen minőségben van jelen, mivel a bemutatkozás során az a szó, hogy feleség, nem hangzott el. E először járt nálunk, tehát semmiképpen sem tudhatta,
