gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Ajánló sorok

Először azért, mert úgy gondolom, hogy a Viharsarok vagy a Puszták népének gyötrelmes „életrajza" után meg kell ismernünk a magyar arisztokrácia gyötrelmeinek s megpróbáltatásainak történeteit is. Hisz a leveretettek igazsága is igazság. Másodszor azért, mert meggyőződésem, hogy a Károlyi családról már nem írnak ehhez a könyvhöz hasonló, hiteles emlékiratot. Nincs, illetve nem lesz, aki megírhatná. Harmadszor azért, mert ez a könyv nem a szerencsés túlélő arisztokrata könyve, hanem a madáchi értelemben küzdő s helytálló emberé. Aki elolvassa, erkölcsi energiákat érezhet kiáradni belőle. Valóságos léthelyzetekben ismerhet meg egy embert, egy hazánkfiát, aki nem csupán egy vagyonvesztett gróf, de száműzött magyar is. Nagyon sok, világba sodródott emigránsunk osztályos társa. Negyedszer azért, mert a könyv kétharmada a hazai életről s az ismeretlen világokról is új tapasztalatokat s új érzelmeket görget, mégpedig olvasmányos formában. Lehet, hogy a jó hallású olvasó itt-ott megérzi majd, hogy kétféle stílus alakította az anyagot, s élesztette föl az emlékeket, de a sors szinte mindenütt fölébe nőtt a stílusnak. Ötödszörre még az is eszembe jut, hogy gróf Károlyi Lajos könyve anélkül, hogy vitatkozna Károlyi Mihállyal, a maga szándéktalanul is ellenpontozó vallomásaival a „vörös gróf alakját is árnyalni képes. Tudom, baljóslatnak a könyvpiac hírei, de én bízom abban, hogy megfelelő hírverés mellett, Károly Lajos könyvét sokan megveszik; úgy itthon, mint a határokon túl élő magyarok. 1997. április Csoóri Sándor