gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

valókból. Ez a - szalonképesen mondva - „bodzakrémfőzelék" a legyek étvágyát is felkeltette, mert a közeli trágyadombról érkezve egyre sűrűbb rajokban lepték el az asztalt, a lábast és a kanalakat. Bárhogy hessegettük őket, mindig csak rövid időre távoztak, és egyre nagyobb számban rajzottak körül meghitt együttesünket. Csak kiegészítésképpen említem meg, hogy az asztal körül orgonasípszerüen helyet foglaló ifjúság étkezés közben, mintha tetves vagy bolhás lett volna, elszántan vakaródzott, akárcsak a konyha végében lapító kutya, amely Miskáról és rólam, e két szokatlan jövevényről egyetlen percre sem vette le gyanakvó tekintetét. A lucullusi vacsora után, amelyet háborgó gyomorral, de természetesen hálásan megköszöntünk, a továbbiakban az errefelé is dívó feketézés révén élelmeztük magunkat, sőt, kihasználva a sok kristálytiszta alpesi patak nyújtotta lehetőséget, még horgásztam is. Felszerelés hiányában néhány varrótűt gyertyaláng fölé tartva felmelegítettem, majd óvatosan meghajlítottam. Ezek lettek a horgaim. Zsinórként a gyertyán fel-alá huzigálva némileg vízhatlanná tett cérnát használtam, a botot egy mogyorófavessző pótolta, csaliként pedig a könnyűszerrel összefogdosott szöcskék szolgáltak. Gyermek- és ifjúkoromban Rahó, Máramaros, a Békás-szoros szemet gyönyörködtető völgyeiben jó néhány pisztrángot fogtam, így még ezzel az igazán primitív felszerelésemmel sem maradtam eredménytelen, csicskásom legnagyobb csodálatára. A kifogott pisztrángokat megpucoltuk, gyomorüregüket kitömtük vadhagymával, csalánlevelekbe göngyöltük, majd agyagos sárburokba tettük. Amikor a patakparton rakott tűz parazsában az agyagköpeny kiszáradt, megkeményedett és megrepedt, kész is volt a lucullusi étel, ízével és illatával feledtetve házigazdánk bodzakotyvalékát. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a halsütésnek ezzel a módszerével évtizedekkel később a dél-amerikai Tűzföldön találkoztam az őslakó indiánok leszármazottainak körében, akik az ott nem termő csalánt másféle növénnyel helyettesítették. Miska lelkivilágán az eredménytelenség talán csorbát ejthetett, mert hazament szállásunkra, de én tovább akartam halászni, ennek köszönhettem az alábbi élményt. A patak bal partját hegyek övezték, a jobb partot pedig helyenként egy 3-4 méter magas, sziklás perem szegélyezte. Megláttam egy igen jónak ígérkező helyet, de odajutni nehéz lett volna. A hosszas kerülőt meg akartam magamnak takarítani. Egy öreg, mohával benőtt fenyőfatörzs feküdt kidőlve a patak felett, a sziklák között rohant a habos víz, 2-3 méter-