gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Nagymágocstól Brazíliáig

szágútra felvergődtünk, majd a kocsik és szekerek sorában sikerült magunknak helyet szorítani. Folyamatos haladásról persze szó sem lehetett, az áradat hol nekilódult, hol lelassult, majd megállt, néha húsz-harminc percre is. A szemből érkező, a frontra igyekvő katonai járművek kíméletlen erőszakossággal törtek utat maguknak, nemegyszer lovas kocsikat, ökrös szekereket vagy autókat sodorva az árokba. Időnként orosz vadászgépek húztak el felettünk, egyik-másik olyan alacsonyan, mintha le akart volna szállni. Néhányuk félkört írt le, majd visszafordult, és vaktában, hogy ha már itt van, tegyen is valamit, hosszabb-rövidebb sorozatokat adott le ránk. A pánik egyre nőtt, kétségbeesetten kiáltozó szülők keresték a gyerekeiket, gyerekek a szüleiket. A sebesültek többnyire ottmaradtak az út szélén, akárcsak az összeroncsolt kocsik, az elhullott állatok és a halottak. Szörnyű volt! Húszéves voltam, s mindezek örökre az emlékezetembe vésődtek. Még ma is csak nehezen találom a szavakat, ha hűségesen akarom ecsetelni a lábra kelt, menekülő ország tragikus képét. Negyvenöt év fátyla borítja a továbbiak némely részletét. Nem tudom, hol, kinél és hányszor szálltunk meg, amíg a Tiszán és a Dunán átkelve megérkeztünk Nyugat-Magyarországra. Csak arra emlékszem, hogy először valahol Somogyban búcsúztunk el egymástól; szüleim és testvéreim Zalaszentgrótra tartottak, én Keszthelyre indultam. Keszthelyt mindenképpen útba kellett ejtenem. Egyfelől, hogy nagybátyám, Széchenyi Ferenc nagyszámú, szintén menekülő családjának ideiglenes kvártélyt találjak, másfelől azért, hogy a keszthelyi akadémián letett záróvizsgáimról hiteles másolatot szerezzek, mert az eredeti Mágocson maradt. A Balatonnak ez a meleg, családias légkörű városa, az őszi nap fényében sütkérezve, látszólag a felhőtlen béke időszakát élte. Akadémista éveim alatt sok ismeretséget kötöttem itt. Ezek a baráti szálak megmaradtak, így nagybátyáméknak meglehetősen gyorsan sikerült szállást találnom, annak ellenére, hogy a menekülők miatt a város lakóinak száma majdhogynem megkétszereződött. Keszthely élete azonban csak látszólag volt békés. Erről a Georgikon épületében szereztem tapasztalatokat, amikor a bizonyítványomról készült másolatot akartam átvenni. Éppen akkor állítottak fel egy új katonai alakulatot, és mivel irigye és jóakarója mindig, mindenütt akad az ember-