gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Egyetemi évek
ink lesznek." Nem hinném, hogy e szavak tragikus valóságát teljes horderejűkben akkor felfogtam volna. A mindennapi élet új mederbe terelődött. Az uradalmi tisztikar és a munkások kétharmadát katonai szolgálatra hívták be. Az üzemanyaghelyzet állandó romlása, az elvégzendő földmunkák eltolódása és a számtalan, ezekkel kapcsolatos probléma oda vezetett, hogy minden időmet a magyaróvári egyetem, a keszthelyi akadémia és a mágocsi uradalom között kellett megosztanom. A háborús gazdálkodás és az azzal kapcsolatos, naponta felmerülő problémák teljesen új megoldásokat követeltek. A régen bevált módszerek és kitaposott ösvények már nem feleltek meg sem a tudomány, sem a szociológia újabb keletű követelményeinek. Ezeknek részbeni bevezetése Mágocson az öreg jószágkormányzó ellenkezése miatt érthetően és gyakran meghiúsult. Mai szemmel nézve akkori „ügybuzgó ságom" - hogy kincstári kifejezéssel éljek - bizonyára túlzott volt, és az ellenérvek jogosságában ugyanannyira kételkedtem, mint ahogy a mai fiatalok ezt most teszik, de mindez hozzátartozik egy fiatalember érlelődési folyamatához. Vége volt a - mondhatnám gondtalan - gimnáziumi éveknek, tudatossá vált a tanulmányok szükségessége, a kötelességtudás, az azelőtt kevésbé ismert takarékosság fogalma, és még sok minden más. Az általános helyzet és a megoldandó problémák elodázhatatlansága sok mindent kiküszöbölt, ami tegnap még természetes volt. Nem is voltam 20 éves koromig, amíg Magyarországon éltem, egyetlen bálon sem, úgy, ahogy a nyerget sem cseréltem fel a bárszék kétes örömeiért. Ha szabad így kifejeznem magamat: gyakorlatilag ebben az időszakban értem felnőtté. Atyám az orosz fronton volt, hőn szeretett nagyapám örökre itt hagyott bennünket, tehát nekem a tanulásban is és az otthoni munkák irányításában is helyt kellett állnom. Mire atyám hazakerült az orosz harctérről, a frontvonal már az ország területén húzódott, illetve tolódott szinte óráról órára egyre nyugatabbra, előre vetve életem egy új korszakának árnyékát.
