gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Édesanyám

tem. Egyszer eltévedtem a sok folyosó és szoba között, és egy ajtó mögött hangokat hallva, oda benyitottam, hogy eligazítsanak. Egy bosszúsan dörmögő hang: »Miert nem olvassa el a jelzőtáblát, mielőtt belép?« szavakkal fogadott. Rövidlátó vagyok, nem olvastam el a magas ajtó fölötti táblát — a koronaőrséghez toppantam be... ...Amikor 1939-ben Lord Rothermere-t festettem Monte Car lóban, számtalan érdekes és kevésbé érdekes személlyel találkoztam. Engem jobban érdekeltek a politikai vagy nemzetgazdasági problémák, mint a coctailokon elhangzó, sekély és gyakran cinikus fecsegés. Egy alkalommal Rothermere, a háziúr említette, hogy nem osztja Winston (Churchill) optimizmusát, akivel előző este Cannes-ban vacsorázott, és szerinte nagyon is sodródunk egy következő háborúba, mely következtében Anglia világhatalma megfog dőlni, és befolyása a világpolitikában is csökkenni fog. Csak később eszméltem rá eme éleslátás tragikus valóságára, akkor még rózsásabb színekben és túlzott bizalommal láttam a világot és a jövőt. Ellentétben a háziúr és közvetlen környezete által megvitatott témákkal, egy szimptomatikus kis mozzanat akaratlan tanúja voltam, amikor egy blasiert francia úr egy túlságosan kifestett és ékszerekkel teleaggatott hölgynek azt mondta: »Madam, jól áll magának ez az új szemüvege, száz százalékkal intelligensebb benyomást tesz«. Ilyen is volt... ...Az egyik estén, a híres Casinóban, egyik percről a másikra elcsendesült a zsibvásárszerű zaj. Oka volt a Windsori herceg megjelenése. Patetikusan szomorú arcvonásait már Londonból ismertem, amikor a magyar követségen hallgattuk utolsó, hivatalos beszédét, a trónról való lemondását. Az akkori, ottani képkiállításomon sétált be az egyik délután Mary anyakirálynő, kinek nagyanyja, gr. Rhédey Claudia hazánkfia, jobban mondva hazánk leánya volt. Megvette egy kis képemet, és én nagyanyja képét neki ajándékoztam... ...A fekete mén felemelte nagy fejét, és hamvasbőrű, kitágult orrlukakkal szimatolta a levegőt, majd selymesen csillogó nyakát hátrafordítva nagy szemeivel mintha szeretetteljesen nézte volna meg lovasát, akinek tenyeréből vette nagy sárgás fogai közé a kínált kockacukrot. Ló és lovasa szép képet alkotott ezen a ragyogó júniusi, meleg reggelen. Viktor és én vissza-visszapillantgattunk elsőszülött büszkeségünkre, 14 éves kora éreztette velünk, hogy milyen gyorsan múlottak el ezek a gond- és örömteljes évek. Kriszta leányunk is ott ült kis pániján, szélfújta hajfürtjei eltakarták