gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Tűzföld és a Déli-Andok

Kanadában. Fényévnyire fekszenek egyes tételei a jelenleg alkalmazott vadgazdálkodási szabályoktól, és szarvasetológiai felfedezései esetleg új mederbe terelik az erdész és vadász közötti nézeteltéréseket. A rövid és hosszú vadváltók közötti különbségek, a vad szabad mozgását gátló utak, kerítések és lakott területek, a stressz-jelenségek, azok kihatásai, a rossz ivararány káros következményei csak szemelvények hosszú előadásából, amelyből nemcsak az állami tisztviselők, de mi vadászok is tanulhattunk. Másnap került sor az én előadásomra, amely a chilei vadásztörvényekkel és rendeletekkel volt kapcsolatos. Amikor erre felkértek, nem értettem az okát, hiszen bizonyára jobban ismerték az ottani földbirtokosok és vadászok a chilei törvényeket, mint én. A magyarázat sokatmondó volt. A vadorzók igen gyakran a rendőrség, csendőrség és katonaság köréből kerültek ki. Ezeknek feljelentése vagy pláne elfogása kellemetlen következményekkel járt; nem a vadorzó, inkább a károsított számára. E tényeket nem akarták a chilei állampolgárok „kipellengérezni", s azért kértek meg engem, mint külföldit, és mint a CIC brazíliai tagját. A feltett kérdésekből és újságtudósításokból az volt a benyomásom, hogy fejtegetéseim megértésre találtak, de az egész tárgykör sokaknak idegen lévén, csak fokozatosan lehetett a hallgatóságot az általunk, a vadászok által helyesnek vélt útra terelni. A vadorzást sokan egy ősi szenvedélynek való hódolással akarják magyarázni, de ellenvetés nélkül fogadták tulaj donjogi fejtegetéseimet, amelyek ezt nem kihágásnak, de bűntettnek minősítették. Hiábavalónak kell a legjobb törvényeket is ítélni, ha azok betartása nincs ellenőrizve, ehhez viszont a képzettség elengedhetetlen. Argentínában sem léteztek 20 évvel ezelőtt a szabálytalan lelövésért adott, ún. „vörös pontok", de azóta az ottani állami szervek belátták, hogy a vadgazdálkodás nem lehet ötletszerű, és hogy fontos nemzetgazdasági tényező is lehet, ezért irigyelhető Chile helyzete, ahol a rendeletek és vadásztörvények, mások hibáiból okulva, még megfelelően módosíthatóak. A hivatalos körök érdeklődését tanúsította az a tény is, hogy egy csendőrségi naszádot bocsátottak rendelkezésünkre, hogy a gím- és jávorszarvasok honosítási lehetőségeit tanulmányozzuk egy majdnem lakatlan, nagy déli szigeten. A 400 kilométeres tengerparti út szép és érdekes volt, de természetesen nem elegendő egy tudományosan megalapozott vélemény kialakításához. Záró- és köszönő beszédeikben többen rámutattak arra, hogy a részt-