gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Tűzföld és a Déli-Andok

Abban ugyanis alig lehet úszni; az ár a felső testet besodorja a víz alá, és a lábszárban maradt levegő a vízbe esett horgászból egy pedződugót csinál! Mégha úszni tud is az ember, a veszély tulajdonképpen a sziklákhoz ütődésben rejlik; azért is kell a fejet feltartott karokkal védeni, akkor viszont mentőmellény nélkül litereket iszik a bajbajutott. Egy hajszál híján majdnem így fulladtam bele 1959-ben a híres Chimihuin folyóba, amely bár gyorsfolyású, de óvatosan gázolható, de egy ügyetlen lépés okozta felborulás lehetőségét nem szabad teljesen kizárni. Nem is okozott nehézséget a csónakok és a „pilóták" megszerzése. A kiszemelt folyó híres volt a három fajta, benne honos pisztrángról, a szivárványos (arco-iris), a pataki vagy kövi pisztráng (fontinalis) és az előzőleg már említett barna pisztráng. A három közül a fontinalis a legízletesebb, de amíg az egy, vagy másfél kilós halat Európában a horgászújság már megemlíti, addig ezeken a vizeken egy 3-4 kilós példány kifogása már nem megy, illetve akkor nem ment ritkaság számba. Nekem mint „légyhalásznak" a barna pisztráng horgászata a legélvezetesebb, mert ez a legjobban küzdő, a legóvatosabb és a legtöbb elővigyázatosságot követelő a három faj közül. Barátaimon volt mentőmellény - én annak idején, elég ostobán még nem használtam -, és a csónakok között 100-120 m távolságot tartva ereszkedtünk az árral lefelé. Ahol egy különlegesen alkalmasnak vélt helyet találtunk, ott tovább időztünk, a csónakot a partra húztuk, megadva ezáltal az evezősnek a megérdemelt pihenés lehetőségét. A „legyezés" ülve - és néha a bal váll felett - hosszú gyakorlatot igényelt. Miután az amerikai asszony a legyet a „pilóta" kalapjába akasztotta, feladta ezt a fajta halászatot, és a legyet egyszerűen a csónak mögött rángatva húzta. Ebédig majdnem ugyanannyit fogott, mint mi. Volt egynéhány hely, ahol a botot le kellett tenni és két kézzel a ladik oldalába kapaszkodni, de főleg a szokatlansága miatt tett az emberre nagyobb benyomást, amikor a tarajos, félméteres hullámok között lendült a ladik a sziklák között ide-oda. A fele úton, délben kihúztuk a csónakokat egy fövenyes partra, ott kipucoltuk a vissza nem eresztett halakat, az én esetemben négy darab 3 kilós szivárványost és egy 4 kilós barna pisztrángot. Tüzet raktunk, roston megsütöttük azokat, és ebédünket a jó chilei borral meglocsolva lefeküdtünk egy félórás sziesztára. Ekkor közölte a „pilóta", hogy nemsokára jön