gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

A Himalája

sebes és világhíres „grouse"-ra (lagopus scoticus). Az egyik vadásznapot a köd miatt le kellett fújni. Túl nagy volt a veszély, hogy egy hajtó eltéved. Ők gyakran az aberdeen-i egyetem hallgatói voltak, akik ilyen egészséges módon keresték meg nyári zsebpénzüket. A vadászat helyett házigazdám elvitt teára egy autóórányi távolságra lakó barátaihoz. Miközben uzsonnáztunk, az egyik idősebb hölgy megjegyezte, hogy nagybátyja, Sir Harry Stonor ismerte családomat, és többszörjárt az első világháború előtt Tótmegyeren. (Mellesleg megjegyzendő, hogy VI. Edward idejében ez a Stonor volt Lord Walsinghammal és Lord Ripponnal együtt Anglia legjobb puskása.) A tea után régi fényképalbumokat kotorásztak elő. Az elsárgult képeken egy rég letűnt világ elevenedett meg. Láttam apámat gyerekkorában, nagyapámat, nagyanyámat, Lajos nagybátyámat és sok ismerőst. Nosztalgiás honvágyat ébresztett bennem, és mindezt teljesen váratlanul Skóciában látni nagy meglepetés volt. A beszélgetés során Lord S megjegyezte, hogy nekem is sok, érdekes élményem volt az andoki és amazonasi expedíciók alkalmával. Szó szót követett, és amikor megjegyeztem, hogy a következő terveim egyike a Himalája, felszólalt egy másik jelenlévő asszony, hogy ezt nekem könynyedén el tudja intézni, mert Bob, a fia, a jelenlegi nepáli királlyal együtt járt Etonban, és ő (a hölgy) gyakran megy meglátogatni a királyt. Az előkészületek megtörténtek, a vízumot minden várakozás nélkül megkaptam, és a londoni nepáli követség megtáviratozta az ottani külügyminisztériumnak érkezésem idejét. Hosszú repülőút után - Új-Delhit érintve - megérkeztem Nepál fővárosába, Kathmanduba, ahol a király egyik szárnysegédje fogadott. A beutazási formalitások - poggyász és vám - pillanatok alatt elintéződtek. Miközben a repülőtérről a városba mentünk, közölte velem a szárnysegéd, hogy nem a királyi palotában vagyok elszállásolva, mert őfelsége holnap hivatalos külföldi útra megy Kínába. Ez már magában véve is előnyös fordulat volt, a hiába hozott, felesleges öltözékek (frakk és fehér szmoking) ellenére, mert feltételezhettem, hogy kimaradok az iskolák, kórházak és egyéb hasonlók látogatásából. Csak egy miniszteri látogatás volt előre betáblázva. E majd egy óráig tartó, tisztelgő látogatás alkalmával kellemesen lepett meg, hogy a miniszter névről ismerte híres hazánkfiát, Körösi Csorna Sándort, és azt is tudta, hogy Dardjeelingben van eltemetve.