gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Szarvasok Chilében

fegyvertartási engedélyt. Később az ötvenes és hatvanas években a puska adatait beírták az útlevélbe és az ember utazhatott minden nehézség, izgalom nélkül. A golyós fegyverek kivételt képeztek ugyan, de az engedély megszerzése a vadászjegy birtokában könnyű volt. Mindezek viszont nem vonatkoztak a legtöbb dél-amerikai államra, ahol a 6 mm-nél nagyobb kaliberű vontcsövű puskák engedélyezése nem a rendőrség, hanem a katonaság feladata volt. De hogy mennyire járatlanok voltak, azt egy őrnagy kérdése is jellemezte, aki tudni akarta az én 7x64-esem esetében, hogy miért kell magának olyan puska, amellyel egy almát ezer méterről is el lehet találni? Hosszas türelempróbák, Canossa-járások, hitelesített aláírású kérvények, végül is kezemben volt az engedély, és minden ellenőrzés nélkül szálltam fel a santiagói repülőgépre. Ott, hála a baráti közbenjárásoknak, az államelnök protokoll irodájának vezetője fogadott, és ennek hatására még csak egy pillantásra sem méltatták öreg puskámat. Onnan átmentünk egy másik, kisebb repülőtérre, ahol barátom, Don Rodolfo kétmotoros gépe várt. Uticélunk egy, a Villarrica tűzhányó közelében fekvő birtok volt. Leszállásunk előtt kétszer meg kellett a repteret „sturcolni", hogy egy tehenet rábírjuk kérődzése abbahagyására. Rövidesen megérkezett a szomszéd birtokos, az emigrált Renato nevű olasz ezredes, akinél az elkövetkező hétre „sátraimat" fel akartam verni. Miután csinos faházához megérkeztünk, megitattak velem egy üdvözlő kupica „piscot", egy szőlőből nyert, erős nemzeti italt, majd kipakolás helyett rögtön kocsiba kellett ülni, hogy az ezredes egyik barátjánál este kártyázzunk. Hazajövetelünkkor a holdfény a tűzhányó alatt fekvő nagy tó vizén csillogott, és a kráterből gomolygó gőz vöröses színét még szabad szemmel is látni lehetett. Kitörését csak évekkel később éltem meg, de pöfékelését folyamatosan élveztem. A két hét alatt minden áldott nap reggel és este kint voltam cserkészve, hallgatózva, figyelve, de kizárólag csak fiatal bikákat, néhány tehenet és ünőt láttam. Hónapok óta tartott már a szárazság. Ebben a nyári melegben a vad meghúzódik az árnyékos és hűvösebb erdők mélyén, és csak késő éjjel hagyja azt el. A televízió továbbra is jó időt jósolt a késői turisták és szállodások örömére, de tudtam, hogy egy kiadós eső nélkül a bőgés nem indul meg rendesen. Az éjszaka közepén, teljes sötétségben lehetett ugyan egy-két hangot hallani, de az inkább csak egy unott morgás és nem bőgés volt.