gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Anatólia, Kurdisztán

tak alapján feltételezhető volt, hogy az felfogóképességének határát túllépi. Nem örült, és távozásunkkor nem keltette a megelégedett és boldog ember benyomását. A felpakolással eltelt még két óra, azért is, mert Rino barátunk egy óriási táskát hozott, amely inkább hajókabinba - és nem egy ló hátára volt való. Annak idején megbeszéltük Kölnben, hogy csak bőr- vagy vászonzsákot, hátitáskákat és tarisznyákat hozunk, amelyeknek egyszerűbb a lóra, vagy a nyereghez történő erősítése. Ehelyett még a duplacsövű golyósát is ebben a kofferban hozta! Ingerült szóváltások után hátat fordítottunk ötcsillagos hotelunknak, a „kibiztosított" vadásznak, és libasorban elindultunk. Egy kitaposott ösvény kacskaringózott a széles, köves, piszkos vizű folyót követve a keskeny völgyben felfelé. A vidék egyre vadabb lett, az oldalkilátást elzárták a magas, kopár hegyek. Csak előre lehetett meszszebbre ellátni. A távoli hegyek egyike volt a célunk. Késő délután érkeztünk meg a néhány lapos tetejű vályogházból álló faluba. Néhány tetőn már ott álltak, vagy feküdtek a kecskék, amelyek esténként egy különleges létrán, minden unszolás nélkül, maguktól felmásztak, biztonságot keresve a farkasok elől. Télen bent laktak - a tulajdonossal együtt - a házban. Nem tudom, melyiknek a szaga zavarta jobban a másikat? A házak többnyire két szobából álltak, egy ajtó volt az egyedüli szellőzési lehetőség, és a falba épített üvegdarabok helyettesítették az ablakokat. A gerendák hiánya termelte ki - évszázadok, vagy talán évezredek óta - a szükséges emberi leleményességet, a lapos tetős építészeti stílust. Csak meszsziről hatott laposnak, közelről látszott a 10-12 cm-es domborúság. Először fonott ágakból és gallyakból készítettek egy szőnyegszerű felületet, azt alulról és felülről sárral tapasztották be, majd ezt addig ismételték, amíg a vastagsága elérte a 30-35 cm-t. Nemcsak vízhatlan, de a hideg-meleg ellen is oltalmat nyújtó tákolmány volt. Nyilván bevált ez a szisztéma, mert az egész vidéken csak ilyen tetőket láttunk. Útban idefelé mesélte a szakács, hogy az egyik lótulajdonos, Mehmed aga, kurd herceg és 40 falu ura. Az előkelőségnek nyomát sem láttam rajta, de amikor a faluhoz érkeztünk, észrevettük, hogy egy kézlegyintés, egy fejbólintás, vagy néhány szó elegendő volt ahhoz, hogy kívánsága azonnal teljesüljön. Két házban szállásolt el bennünket, amelyeket kijelölt, vagy talán inkább rekvirált számunkra. Ott egy éjjelre rendezkedtünk be, miután egy lombseprővel nagy mennyiségű bolhát és port ka-