gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Gyermekkor - Nagymágocs, Telkibánya

hoz, de akkor még nem sejthettem, hogy később mennyi hasznát veszem majd mindannak, amit ezeken a nyári délutánokon, oly kínkeservesen, de nagyapám szigorának köszönhetően, végül is megtanultam. Amikor tehette, természetesen ő is ellátogatott Pestre, Bécsbe, Franciaországba, Angliába. Ha hosszabb útra mentek a nagyszülők, a kor szokásait követve vagy különvonaton utaztak, vagy egy-két első osztályú kocsit csatoltattak valamelyik expresszhez, és saját szakácsukat és inasukat is magukkal vitték. Már nem emlékszem rá, hogy melyik évben, de még az első világháború előtt, a Loire-völgyét látogatták meg, amikor 101 ezer francia aranykoronáért egy híres és szép kastélyt ajánlottak fel megvételre. Nagyapám válasza rövid és velős volt: - Van elég otthon, köszönöm, nem kell! (Akkor négy-öt kastély birtokosa volt.) Kastély helyett viszont - valahol Cannes mellett - vásárolt egy jachtot, s azzal kezdett el hajózni a Földközi-tengeren. Már-már szenvedélyévé váltak ezek a tengeri utak, amikor balszerencséjére a parti őrség a hajózáshoz szükséges jogosítványát óhajtotta látni. Mondanom sem kell, hogy nagyapámnak semmiféle jogosítványa nem volt. Hiába bizonyítgatta, hogy ő a jacht tulajdonosa, nem tehetett mást, minthogy egy őrnaszád kíséretében visszahajózott a legközelebbi kikötőbe. Ezt a jogosítványt akkor Monte Carlóban lehetett megszerezni, egy két éven át tartó tanfolyam sikeres záróvizsgájával. Nagyapám a tanfolyamot két hónap alatt abszolválta, záróvizsgáját kitüntetéssel tette le. Valószínűleg igazához való ragaszkodásának és hirtelen, szókimondó természetének volt köszönhető, hogy emlékezetem szerint harminc vagy harmincöt párbajt vívott meg élete során. Tény, hogy ma már a párbajozás nevetségesnek tűnik, azonban akkoriban korántsem így vélekedtek róla. Nyomban hozzáteszem, hogy ellentmondásosan ítélték meg, mivel azt is büntették, aki megtagadta, és azt is, aki vállalta. Aki nem vállalta, az automatikusan elvesztette tiszti rangját, és kizáratott a Nemzeti Kaszinó tagjainak sorából. Viszont aki párbajozott, azt az államügyészség fogta perbe, és 10, 50 vagy 100 pengőnyi, fogdára átváltható bírsággal sújtotta. Nagyapám legtöbb párbaja arra az időszakra esett, amikor az első világháborúban arany vagy ezüst vitézségi érmet szerzett, földtelen parasztoknak és hadiárváknak földet osztott, illetve amikor a kapitalizmus bírálatáról írott könyve megjelent. Akkor igen sok ismerőse, barátja, közeli és távoli rokona fordult ellene, mert úgy ítélték meg, hogy gróf Károlyi Im-