gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Egyiptom

értem magam, hogy akaratlanul is a lövéseket és nem a találatokat számoltam, abbahagytam. A déli órákban, amikor a húzásnak tényleg vége volt, eljött értünk a propelleres ladik, és visszamentünk az autókhoz. A „Jagdkönig" egy dagadt egyiptomi ügyvéd volt kb. 250 kacsával. Nagyszámú arab várt ránk a kocsiknál, és közöttük osztogattuk szét a kacsákat. Hogy miért ordibáltak és hadonásztak, azt nem tudom. Visszatértünk alexandriai hotelunkba. Délután meglátogattuk a menesztett Faruk király nyári palotáját: telis-tele ócskaságokkal és giccses zsibvásári áruval, ugyanakkor a csillárok és a márványpadlózat gyönyörűek voltak. Másnap mocsári szalonkára vadásztunk, csak mi ketten, Wafiades és én. Csodálkoztam, hogy beetették őket. A nádtengerben nyiladékokat vágtak kb. 30x2 m nagyságúakat, és a kivágott, fekvő nádat vágóhídmaradványokkal locsolták. Emiatt sok volt a légy, pondró, pajor és egyéb, a szalonkának nyilván ízletes ínyencfalat. Egy-két óráig álltunk az elég hideg, 50-80 centiméteres vízben és csak késő délután érkeztünk vissza Kairóba. Az összeredményre nem emlékszem, vadászkönyvemben csak az én 74 darabomat jegyeztem fel. Egyiptomi tartózkodásom idejére esett a nagy kisajátítási hullám. A bankszámlákat egyik napról a másikra zárolták, de az alkalmazottaknak nem volt szabad felmondani. A homo sapiens ésszerű cselekedeteinek egyik mintaképe! Valamelyik este egy pasához voltam hivatalos vacsorára. Érkezésemkor megkért, hogy kocsimat ne várakoztassam, nehogy a hatóságok lássák, hogy van még pénze személyzetre és vacsorameghívásokra. A ház maga nagyon szép volt a muzeális értékű berendezéseivel. Vacsora után az egyik vendég megkérdezte, hogy nem tudnék-e néhány kisebb értéktárgyat magammal vinni külföldre. Nem tudhattam, hogy táskámat ellenőrzik-e, s ezért csak egy aranyóra és két pár smaragd mandzsettagomb kivitelére vállalkoztam, amelyeket tartalékként hozhattam volna magammal. Igaz, hogy az utóbbiak mesésen szép drágakövekkel készültek. Évekkel később találkoztam e vendég fiával Párizsban, aki elmesélte, hogy kocsin, tevén és gyalog menekültek ki Líbián keresztül, és apja kezdeti tőkéje az általam kihozott értékek voltak, amelyeket annak idején számára Svájcban deponáltam.