gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Grönland
de ugyanakkor a kassza bevétele csökkent. Egy hajó vitt naponta - mindig dagálykor - a Quinque nevű folyó torkolatához, ott a dingivel kieveztek velünk a partra - a társaság felét a folyó bal partjához, a másikat a jobbhoz -, majd sorsunkra hagytak a következő dagályig. A torkolatközeli részek mocsarasak voltak, tehát mindenki igyekezett az egy óra járásnyira fekvő jó helyeket minél gyorsabban elérni, mielőtt azt egy másik horgász elfoglalta volna. Az Alpokhoz szokott svájci lábakkal nem tudtam versenyezni, de bronzérmes harmadik voltam naponta. Menetközben észlehető volt a völgy összeszűkülése, a kora reggeli hideget felváltotta a nap melege és a levegő olyan tiszta volt, hogy a távolságok megítélésében mindenki tévedett. Ahogy emelkedett a hőmérséklet, úgy hámoztuk le magunkról a ruhadarabokat. Egy lélek sem élt ebben a völgyben, a csekélyszámú eszkimókat a faluban alkalmazták, így hordárt nem is találtam. Egészen más elképzeléseim voltak erről az országról. Egy jég- és hófedte tájat vártam. Helyette - legalábbis itt délen - hó csak a magaslatokon volt, a völgyek zöld fűvel borítottak, itt-ott csenevész, törpe nyírfák ágaskodtak. Sok virág is volt, amelyekből alig ismertem egyet-kettőt. Feltűntek a majdnem holló nagyságú varjak és a kis, ilyenkor szürkés sarki rókák, amelyek az embertől nem féltek. A folyó vize reggel kristálytiszta volt, de nappal - az olvadó gleccserek miatt - mindig tejesebb színű lett. Déltől kezdve már nem lehetett legyet használni, csak kanalat vagy villanó forgókat. Kora délutánig igen gyorsan nőtt a víz szintje. Beázott csizma lett a következménye, ha az ember erről megfeledkezett, mert a folyónak számos mellékága szigeteket alkotott, amelyekről lejönni a sebesen folyó árban nehéz, sőt veszélyes is volt. Eleinte - és amíg a víz áttetsző volta megengedte - csak műlegyekkel horgásztam. Többfélét próbáltam, de legeredményesebbnek a tengeri pisztránglegyek bizonyultak, amelyekben a kék szín dominált. Amikor az embernek 6-8 db, két-három kilós halat kellett cipelnie, és mellette a levetett pulóvert és kabátot, nagyon is érthető, hogy ez kellemetlen teher volt. Az egész part olyan egyhangú és támpont nélküli volt, hogy egyszer „elvesztettem" egy fél tucat halat, melyeket egy vízzel telt kis mélyedésben hátrahagytam. De lehet, hogy a róka vitte el, mert egyszer láttam egyet, kutyához hasonlóan mögöttem ült 20-30 lépésre, és amikor kissé
