gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Argentína

zölte a csendőrparancsnok azt is, hogy ilyen esetek évente többször is előfordulnak, de tekintve, hogy ebben az esetben egy külföldiről van szó, a legpontosabban kell kivizsgálnia a történteket, nehogy felmerüljön a vád, hogy egy külföldi esetében nem alkalmazza ugyanazt a szigort, mint az argentinok esetében. Ezért is kell, hogy letartóztassa a vádlottat, és még ha nem is teszi a gyilkosok és tolvajok közé a zárkába, mégis itt kell tartania a rendőrségen. Behozatott egy tábori ágyat, és a saját szobájában helyeztette el barátomat, az ajtaja elé őrt állított. Én jegyzőkönyvbe mondtam tanúvallomásomat, megszerveztem a barátom élelmezését; a közeli hotelból hozták neki az ebédet és a vacsorát. Természetesen ilyen esetben többszörösét számlázták a normális árnak, de hát mondtam is a barátomnak, több is veszett Mohácsnál! Miután a barátom lányát és férjét a hotelben elhelyeztem, átmentem a szomszéd városba, ahol több ismerősöm is volt, hogy egy ügyvédet bízzak meg az ügy bonyolításával. Megtaláltam az ügyvédet, visszamentem vele, és bár közölte, hogy ez egy jó pár napig is eltart, de a vádlottat semmi veszély nem fenyegeti. A sors szeszélye úgy akarta, hogy ezekben a napokban tört ki megint egy argentin forradalom. A légierők és a hadsereg egy része a kormány programjával ellenkezett, és ebből lett aztán a forradalom. Az a kisváros, ahol barátom „ült", kormányhű volt, de San Martin, ahonnan az ügyvédet hoztam, az kormányellenes. így aztán amikor az ügyvéd tárgyalni jött, az ottani közegek egész egyszerűen elkobozták a gépkocsiját, és ezzel tevékenysége befejeztetett, mivel megfosztották a közlekedési lehetőségtől. Azokon a vidékeken ugyanis nincs vasút, közlekedni csak autóbusszal és autóval lehet, de ezeket a rendkívüli körülmények állandóan veszélyeztették. Nekem személyesen az egész ügy már kezdett terhes lenni, mert szabadságom limitálva volt, közeledett az időpont, amikor meg kell jelennem Brazíliában a hivatalomban. Tudtam azt is, hogy főnökeim tudják, hogy Argentínában vagyok, és az akkori helyzetről már a rádióból és az újságokból értesülhettek. Mégis a biztonság kedvéért küldtem egy táviratot, hogy szemtanúja voltam a történteknek, s a rendőrség jelenlétemre tanúként tart igényt. Tehát nem tudom, hogy idejében visszaérek-e? Feletteseim azt hitték, hogy táviratom burkolja valós helyzetemet, mivel az események miatt talán nem tudok nyíltan írni. Azt hitték, hogy egészen egyszerűen nem tudok eljönni Argentínából, amely természetesen nem volt igaz.