gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Argentína

holtak, ettől 100 méterre feküdt egy másik sziget is. Gondoltam, hogy az onca a másik szigetre akar átjutni, s így a kutyák elveszítik a nyomát. Két emberem volt a csónakban, az egyik elöl, a másik hátul csáklyázott. El akartuk vágni az onca útját, és már majdnem elértük a két sziget közötti legrövidebb távolságot, amikor az onca a vízbe vetette magát, hogy a má­sik szigetre ússzon, de amikor meglátott minket, megfordult és nyílegye­nesen felénk tartott. Ehhez tudnod kell, hogy nagyon jól úsznak, még a labrador kutyáknál is sokkal jobban. A csónakban elöl állótól nem láttam jól, lőni nem tudtam. Amikor tőlünk 3 méterre volt, emberem hátradobta magát a vízbe, de ezzel a csónak megbillent, és lövésem csak súrolta a párducot. Alámerült és amikor felbukkant, szájából fújva a vizet, szemé­ből a gyűlölet — a szó legszorosabb értelmében — csak úgy szikrázott. Félszügyig kint volt a vízből, amikor 2 méterről a revolvert két kézzel tart­va, fejbelőttem. Soha nem fogom elfelejteni a tekintetét. " Argentína Sâo Paulóban a mindennapi élet a megszokott és bizony nehéz körülmé­nyek között folytatódott. Továbbra is sorbaállás, tülekedés az autóbu­szokon, kevés pénz. Közben már sok ismerősöm volt, megtanultam az export-import műveletek csínját-bínját, így egy szép napon meghívott egy hazámfia, hogy kereskedelmi igazgatóként dolgozzak egy létesítendő esztergapadgyárban. Jobb fizetéssel, más munkakörrel, egyszóval az elő­menetel reményével. Az új állásnak köszönhetően kibérelhettem - bár na­gyon messze az irodámtól és a központtól - egy kis házat, amely ugyan parányi volt, de mégis volt hozzá kert, így a feleségem és a gyerekek le­jöhettek a hegyekből. A fizetésből tellett a drága iskola költségeire is. Be­rendezkedtünk, a gyerekek kezdték megszokni az ottani iskolát, és persze a legnagyobb örömöt az okozta, hogy megint együtt volt a család. Az ak­kori időkben még szombaton délig tartott a munkaidő, de szombat déltől vasárnap estig mégis szabad volt az ember, eleget tehetett meghívások­nak, kijárhatott falura. Természetesen még nem volt saját gépkocsink, így rászorultunk arra, hogy mások fuvarozzanak. Tulajdonképpen egészen boldogan éltünk, és anyagi helyzetünk is javuló tendenciát mutatott.

Next

/
Thumbnails
Contents