gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Säo Paulo,a nagyvárosi élet

vésre kész puskával, galambot, vadpulykát vagy kacsát remélve. Néhány volt belőlük a csónak fenekén, amikor egy - már említett - aligátorcsúszdához értünk. Fönt, a part tetején napozott, tőlünk nem egészen 3 méterre. A madársörét ellenére tudtam, hogy ilyen távolságból a sörét golyós sebet ejt majd rajta. Ülve - meredeken, balra felfelé - nyakon lőttem az aligátort. Ahelyett, hogy ott maradt volna - ahogy ilyenkor illik -, egy ugrással a levegőbe dobta magát és csónakunk orrára esett. Mondanom sem kell, hogy felborultunk, a zsákmány és a patronok mind odavesztek. Hosszas kínlódás után partra húztuk a csónakot. Ami nagyobb baj volt, hogy a pilóta az evezőt elejtette, a motor használhatatlanná vált, így két bambuszt vágtunk és órákig, árral szemben csáklyáztunk, míg végre késő este hazaértünk. Barátaim nem is aggódtak, az egész ügyet igen mulatságosnak tartották. Én nem. Egyik reggel egy éjjeli motorcsónak zajáról beszéltek, amiből én nem hallottam semmit. Később egy kis, lapos fenekű csónak érkezett, benne két emberrel és kis szigetünkön kikötött. Az egyik egy szokásos tejeskávé színű halász, a másik egy rendőr. Elmesélték, hogy a halász csónakját egy tolvaj ellopta, és most azt keresik. Felajánlottuk segítségünket, és csónakjainkba szállva együtt mentünk tovább. A Parana folyóhoz érkezve a rendőr közölte, hogy ő nem mehet tovább, mert a szemben lévő part már Mato Grosso államhoz tartozik, ahová ő, mint Sâo Pauló-i, külön engedély nélkül nem mehet. A parton ülve tanácskoztunk, miközben ő a távoli partot nézte látcsövén. Egyszerre felkiáltott, hogy lát egy, a fák alá húzott csónakot, és könnyen lehet, hogy a tolvaj tudja, hogy oda nem fogják követni, és most talán alszik. Ez lett a végzete. A lopásról itt is ugyanúgy vélekedtek, mint a camposi hegyekben. A rendőr odaadta hát szolgálati fegyverét és motorcsónakját a halásznak; „Nézd meg, hogy a tiéd-e?" - szavak kíséretében. Mi itt maradtunk a Säo Pauló-i parton, egymás kezéből kapkodva ki az egyetlen távcsövet. A megkárosított halász ravaszul először ár ellen ment egy jó darabig felfelé, aztán a leállított motorral lefelé a túlsó part mentén. Háromnegyed óra múlva már jött is vissza, maga mögött húzva egy másik csónakot. A mai napig nem vagyok meggyőződve arról, hogy tényleg ellenállást tanúsított-e a tolvaj, de ez az elintézési mód bizonyára aktacsomókat, sok időt takarított meg sokak számára, és megszabadította a vidéket egy káros elemtől. Nem titkolhatom el viszont, hogy az egész