gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)
Lectori salutem - köszöntöm az olvasót
Lectori salutem - köszöntöm az olvasót! Ezt a könyvet Dél-Amerikában, 1987-ben kezdtem el írni, sok ezer kilométerre attól a földtől, ahol születtem. Egy barátom bíztatására láttam munkához, aki meggyőzött: nem helyes megfosztanom az olvasót annak az útnak élményeitől és tanulságaitól, amelyet végigjártam. A régi Magyarország egyik legvagyonosabb családjából származom - kérem ezt ne tartsák szerénytelenségnek -, őseim nemcsak nagy birtokok urai voltak, de hosszú évszázadokon át történelmi szerepet is vállaltak - meggyőződésem szerint - hazájuk érdekében. Őseim vagyona és történelmi szerepvállalása is már a múlt emlékei közé tartozik; családomat otthon is, külföldön is mindenki úgy ítéli meg, ahogyan akarja: elfogultan vagy tárgyilagosan, ki-ki a maga szándéka vagy történelmi tájékozottsága, beállítottsága szerint. Szobámból, ahol ezeket a sorokat papírra vetem, pálmafákra, trópusi virágokra látok. Előttem most mégis annak a napnak emlékei elevenednek fel, amikor húsz évesen, a szó legszorosabb értelmében nincstelenül elhagytam szülőföldemet, hogy a magam erejéből, minden segítség vagy támogatás nélkül, új életet kezdjek. Ebben a könyvben életem több mint fél évszázadáról szeretnék leplezetlen őszinteséggel számot adni. Gyerekkoromat és ifjúságomat éppen úgy fel akarom idézni, mint férfikorom bukásokban, sikerekben, megpróbáltatásokban, tragédiákban és örömökben gazdag, gyakran igen nehéz munkában töltött évtizedeit. Voltam gépkocsiszerelő, sofőr, tolmács, intéző, erdész, útépítő, építész és igazgató. Megjártam Nyugat-Európa, Brazília, Argentína, Chile, Egyiptom, Uganda, Kenya, Anatólia, Kurdisztán, Nepál és Grönland földjét. Számtalan kockázatot vállaltam, többször forgott veszélyben életem. Pályafutásom elején gyakran tapasztaltam, hogy származásom több hátrányt jelent, mint előnyt. Különösen Dél-Amerikában, pedig nem racscsoltam és nem viseltem monoklit, mint az olcsó és manapság tendenciózus vicclapok hagyományos arisztokrata-figurái. Tizenöt - számomra igen válságos - évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét egzisztenciát teremthessek. Csak ezután nyílt módom arra, hogy szüleimet magamhoz vegyem, gyerekeimet Nyugat-Európában is-