gróf Károlyi Lajos: Élmények visszapillantások - Fejér Megyei Levéltár közleményei 25. (Székesfehérvár, 1998)

Lectori salutem - köszöntöm az olvasót

Lectori salutem - köszöntöm az olvasót! Ezt a könyvet Dél-Amerikában, 1987-ben kezdtem el írni, sok ezer kilo­méterre attól a földtől, ahol születtem. Egy barátom bíztatására láttam munkához, aki meggyőzött: nem helyes megfosztanom az olvasót annak az útnak élményeitől és tanulságaitól, amelyet végigjártam. A régi Magyarország egyik legvagyonosabb családjából származom - kérem ezt ne tartsák szerénytelenségnek -, őseim nemcsak nagy birto­kok urai voltak, de hosszú évszázadokon át történelmi szerepet is vállal­tak - meggyőződésem szerint - hazájuk érdekében. Őseim vagyona és történelmi szerepvállalása is már a múlt emlékei közé tartozik; családomat otthon is, külföldön is mindenki úgy ítéli meg, ahogyan akarja: elfogultan vagy tárgyilagosan, ki-ki a maga szándéka vagy történelmi tájékozottsága, beállítottsága szerint. Szobámból, ahol ezeket a sorokat papírra vetem, pálmafákra, trópusi virágokra látok. Előttem most mégis annak a napnak emlékei elevened­nek fel, amikor húsz évesen, a szó legszorosabb értelmében nincstelenül elhagytam szülőföldemet, hogy a magam erejéből, minden segítség vagy támogatás nélkül, új életet kezdjek. Ebben a könyvben életem több mint fél évszázadáról szeretnék leple­zetlen őszinteséggel számot adni. Gyerekkoromat és ifjúságomat éppen úgy fel akarom idézni, mint férfikorom bukásokban, sikerekben, megpró­báltatásokban, tragédiákban és örömökben gazdag, gyakran igen nehéz munkában töltött évtizedeit. Voltam gépkocsiszerelő, sofőr, tolmács, intéző, erdész, útépítő, épí­tész és igazgató. Megjártam Nyugat-Európa, Brazília, Argentína, Chile, Egyiptom, Uganda, Kenya, Anatólia, Kurdisztán, Nepál és Grönland földjét. Számtalan kockázatot vállaltam, többször forgott veszélyben éle­tem. Pályafutásom elején gyakran tapasztaltam, hogy származásom több hátrányt jelent, mint előnyt. Különösen Dél-Amerikában, pedig nem racs­csoltam és nem viseltem monoklit, mint az olcsó és manapság tendenció­zus vicclapok hagyományos arisztokrata-figurái. Tizenöt - számomra igen válságos - évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét egzisztenciát teremthessek. Csak ezután nyílt módom arra, hogy szüleimet magamhoz vegyem, gyerekeimet Nyugat-Európában is-

Next

/
Thumbnails
Contents