Nekem szülőhazám (volt)... - Fejér Megyei Levéltár közleményei 24. (Mór - Székesfehérvár, 1998)

Dokumentumok

tapasztalniok, hogy azok, akik a magyar államtól évszázadokon keresztül csak ajándékot, jutalmat, támogatást kaptak, akiknek nagy részük van abban, hogy a magyar életet elbitangoló nyilas tébolyultak a pusztulásba rántottak bennünket, a volksbundista svábok nem ismerik a magyar testvéri szeretetet. A telepesek azonban türelemmel tűrtek. A volksbundista svábok ezt úgy látszik gyávaságnak, gyengeségnek vélték, szemtelenségük egyre fokozódott. Hiába kerültek felügyelet alatt álló telepekbe az igazolási eljárás lefolytatása után, hiába lógott fejük felett a megszületendő kitelepítési rendelet Damokles[z] kardja, gőgös, magabiztos hangjuk nem csendesedett. A magánosan vagy csoportosan járó magyar telepeseket piszkos, kóbor hazátlanoknak nevezték, állandóan fenyegették, miközben maguk berúgva a fasizmust éltették. Házkutatás során nem egynél lőfegyvert találtak, amit betetőzött a karácsony első napján történt eset, hogy az egyik telepes udvarára kézigránátot dobtak, s több ház ablakán bezörgettek az éjszakai órákban „Szilveszterkor jön a végső leszámolás" rémítgetéssel. Ekkor azonban már a nyugodt telepesek türelme is elfogyott. Látták, hogy a svábokat a telepfelügyelő jelenléte csak pillanatokra tudja észhez téríteni, elhatározták, hogy bejönnek Székesfehérvárra panaszra. Itt el is voltak dr. Kopasz Gábor városi főlevéltárosnál, aki a volksbundista svábok igazolóbizottságának elnöke volt, s elpanaszolták neki bajaikat. Az ügy, mint hallottuk, a rendőrség elé került. Hisszük, hogy a száz magyar család azóta már nyugodtan töltheti éjszakáit, s békében végezheti szorgalmas építő munkáját. Fehérvári Hírek, 1946. január 6. II. évfolyam 3. szám.