Nekem szülőhazám (volt)... - Fejér Megyei Levéltár közleményei 24. (Mór - Székesfehérvár, 1998)

Dokumentumok

szeköltöztetését keresztülvinni nem lehetett, s így a telepesek a szükséges lakóházakhoz nem jutottak hozzá. Négy traktor van a községben a svábok kezén, de egy sem dolgozik. A svábok betakarították az elkobzott ingatlanokról a termést, elraktározták, ellátták magukat kenyérmaggal a jövő évre is, s most nem vetnek, de nem engednek vetni a telepeseknek sem, s kaján kárörömmel figyelik az eseményeket, és várják, hogy a magyarság összeroppanjon az általuk rázúdított káosz nyomása alatt. A megyei tanácsot* több ízben támadás érte, hogy lassan dolgozik. Ebben az esetben is rá kell azonban mutatni arra, hogy a vértesbogiári volksbundisták vagyonát a tanács még július 14-én elkobozta, de az azóta eltelt több mint 2 hónap óta még a csekély számú székely telepesek is koldus módjára, kenyér nélkül a kapuk előtt állanak, a sváb kapuk előtt és a svábok gúnyolódása és fenyegetőzése között kérnek, könyörögnek saját részükre egy-egy kis darab magyar földet abból a földből, amelyet ezer éven át vérük hullásával, becsületesen megvédtek minden ellenséggel szemben. A hazaáruló svábokkal szemben azonban hajótörést szenved minden erre irányuló jogos követelésük. Ezek után fel kell vetni a kérdést: milyen reakciós, illegális erők dolgoznak a háttérben, hogy a hazaáruló volksbundista svábok vesztett háborújuk után is így merészelnek viselkedni és szabotálni? Ki a bűnös mulasztó mindezekben a dolgokban? Nem lehetne ezt megállapítani, és főleg nem lehetne a sváb rendőrséget ebben a faluban magyar rendőrséggel felváltani? A székely telepesek türelmetlenül várják a felvetett kérdésekre a tettekkel megadott választ. Fehérvári Hírek, 1945. szeptember 26.1. évfolyam 86. szám. *Helyesen: Fejér Megyei Földbirtokrendező Tanács.