Nekem szülőhazám (volt)... - Fejér Megyei Levéltár közleményei 24. (Mór - Székesfehérvár, 1998)

Dokumentumok

kat, de elfújta a dölyfös gazdákat is. „Ki szélt vet, vihart arat." A bársonyzekés svábok, akik a legnagyobb közönnyel nézték az ország vérbe, nyomorba hullását, most maguk is megízlelték, milyen érzés az, amikor kitépik őket abból a földből, abból a jólétbői, ahová századok óta minden idegszálukkal odatapadtak. Etyek lakosságának 95 százaléka kicserélődött. Az ország minden részéből idesereglett új honfoglalók kezdik újjáépíteni a községet. - A bírót keressük. - A szövetkezet székházához utasítanak. Mint hordáskor a méhraj, zúg, zümmög a tömeg a szobában. Bogdán József bíró, a földműves-szövetkezet elnöke sürü tennivalói között magyarázgat. Szerénységgel tárja elénk az eddig elért eredményeket: 900 tagja van a szövetkezetnek. 10 000 holdon gazdálkodnak, ebből közel 1000 hold szőlő és gyümölcsös. Nagy tömegű, olcsó, kommersz borokat termesztettek. Egyelőre fenntartják ezt az irányt. A földműves-szövetkezet elsősorban a termelést veszi kézbe. A községben nincs parlag. Minden tag kölcsön vetőmagot kapott. A szőlő munkáinak folytatására most adnak 50 liter bor előleget. Ezért a nagy zsongás az elnöknél. A szövetkezetet megfelelő kereskedelmi érzékkel vezetik, mert csak anyagilag megerősödött szövetkezet tud majd tagjai felé altruista módon működni. A szövetkezetnek máris jelentős gépi felszerelése van. 10 traktor, 11 cséplőgép, 1 gőzszántó és egy vadonatúj, most vásárolt olajütő berendezés. Beszélgetésünk közben érkezik Ignátz József törökszentmiklósi ezüstkalászos gazda. Bogdán elnököt keresi. Egy és fél hold gyümölcsöst kíván jegyezni a készülő 300 holdas mintagyümölcsösből. Elhozta magával Törökszentmiklósról lobogó lelkesedését, tanfolyamokon szerzett tudását. Ilyen