Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A zsidók kiűzése

ték. A vajtaiak az úrbéres földek új becsüjének elkészítése érdekében emeltek szót, mert a földek osztályozásával nem értettek egyet. Pákozd elöljárói is a visszaélések megszüntetéséért „könyörögtek"; szántó- és rétpótló földjeik kiadását sérelmesnek találták. A sárkeresztesi házas zsellérek közlegelői járandóságuk ügyében emeltek szót.

54 A panaszokat, sérelmeket a közgyűlés nem orvosolta, csupán a szolgabírókat, az esküdteket utasította, hogy a helységekben kezdjék meg a vizsgálatokat. Ez az állásfoglalás nem elégítette ki a parasztokat, sőt falvaikba visszatérve „talán ferde fölfogásból vagy rossz, ingerlő szándékból otthon hazug és ámító híreket, beszédeket tartottak társaik közt, amilyenekről az országgyűlési követek levelében szó sem volt"

55 - írta a közgyűlés után tapasztaltakról a Sármelléki járás főszolgabírája. A közgyűlés tehát sarkalatos célját és feladatát, a vidék lakosságának lecsendesítését nem töltötte be. A törvényjavaslatok ismételt felolvasása és értelmezése a parasztmozgalmak sorát lobbantotta fel a megyében. A zsidók kiűzése Március végén, április első napjaiban feszült légkör uralkodott a városban. Székesfehérvár lakossága is részese volt azon mozgalmaknak, amelyek a pozsonyi diéta törvényjavaslatainak uralkodói szentesítését követelték. Ezzel egy időben jelentkeztek a zsidó kereskedőket és iparosokat elmarasztaló megnyilatkozások is. A kereskedelem és az ipar terén jelentkező nehézségek, a pénz- és hitelviszonyok gyors romlása zsidóellenes hangulatot lobbantottak fel. Nem kizárólag helyi sajátosság volt a negatív közhangulat. Zsidóellenes megmozdulásra került sor több jelentős városban, így Pozsonyban, Kassán, Szombathelyen, Veszprémben és Pesten. A Pozsonyban március 19-én kirobbant zsidóüldözést az váltotta