Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

„...Az urak fölöstökömre sem lesznek elég a parasztságnak!" Parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

szüntetését követelték.

81 A sárladányi telkesek és házas zsellérek már együttesen léptek fel az 1768. évi úrbéri „állapotba" történő visszahelyezésük érdekében. A legelő elkülönítésén túl a zselléreknek egynyolcad telki állományt követeltek. A legelő elkülönítésében mind a telkesek, mind a zsellérek érdekelve voltak, mert állatállományuk ellátását csak oly módon tudták biztosítani, hogy az uradalomtól 100 hold legelőt béreltek. A kontraktus viszont kötelezettségükké tette 350 hold rét lekaszálását, összegyűjtését és boglyákba rakását.

82 Rácalmáson a házas zsellérek és telkesek szembenállására az utóbbiak erőszakos, jogtalan tettei adtak okot. A legelő elkülönítésekor a zsellérek is megkapták illetőségüket, de a telkes gazdák a zsellérek állatait a csordából kiverték, s a legelő kopár és homokos részére hajtották. A 106 házas zsellér elégedetlenségének megtörésére a megye deputációt rendelt a helységbe.

83 Marton vásáron viszont a zsellérek a volt úrbéres jobbágyokkal közösen akarták használni a legelőt. A kerület szolgabírája a zsellérek követelése ellenére arra kérte az alispánt: ne siessen kérésük teljesítésével, mert Martonvásáron a „régi gyakorlatot" hagyta meg a törvény, tekintettel arra, hogy az úrbéri reguláció még nem történt meg.

84 A sáregresiek is sorra követték el kihágásaikat, az „erőszakos legeltetések" mindennapossá váltak. Itt is az uradalom korábban elkövetett visszaélésére hivatkoztak a parasztok; a község a „régebbi időkben" nádlással bírt, de azt a rétet, amelyen a nád termett, elvették tőlük, s ilyen módon kaszálóik területe tetemesen megcsappant. Az egresi elöljáróság a község parasztságának nevében is kérte a „földrablás" felülvizsgálatát. Azonban a helységbe érkező szolgabíró és a megyei kiküldött nem a panaszok, a sérelmek orvoslását tartotta elsődlegesnek, hanem a mozgalom vezetőinek letartóztatását. Ez a törekvésük a lakosság összetartása következtében meghiúsult. Kénytelenek voltak elismerni, hogy „a bujtogatás s a legeltetések kezdőit ki nem puhatolhatták". Tehát ez esetben sem a parasztok sérelmeinek kivizsgálása vezérelte a me-