Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

„...Az urak fölöstökömre sem lesznek elég a parasztságnak!" Parasztmozgalmak 1848 tavaszán és nyarán

ni, mert nem csak az, hogy sorsunk a nemes hazafiak által enyhült volna, sőt naponként ujj abb és ujj abb terhekkel nyomattatunk, s tulajdon lak hellyeinkből is kiszoríttatunk. Ennek follytában esedezünk..., hogy sérelmes helyzetünket - olly sérelmest - hogy alig 1/4 résznyi hold mennyiségben álló kertetskénktől 25 napon túli robotolásunkat az úgy nevezett potomon - vagyis ingyen munkán - kívül tekintetben venni és azt orvosolni annyival is inkább kegyesen méltóztasson, minthogy jelenkorig adózásunk mellett kívántató esetben katonákat is állítottunk, nevezetesen a közelebbi sors húzás alkalmakor is 3-om ujjontzokat adni kenteiének valánk." A zsellérek mozgalma úrbéres helyzetük jogi elismerésén jelentősen túlnőtt. A robotot, szolgálatokat követelő közbirtokosokkal szemben az elégedetlenség a fegyveres felkelésig fokozódott. Búzás Pongrác, a mozgalom egyik vezetője ki is jelentette: „...ha a Csabdi urak rövid időn ki nem tűzik a szabadság zászlóját, s fel nem szabadítják a zsellérséget, azok feltámadnak, s akkor az urak fölöstökömre sem lesznek elég a parasztságnak". A felkelés szándékát nyíltan is hangoztató zsellérek nemcsak szolgálataikat tagadták meg, hanem szüntelenül a föld felosztásával „bíbelődtek". A Csabdiból kiinduló földosztó mozgalom a környező helységekben is követőkre talált. Elsősorban a bicskeiek és a mányiak közt terjedt el a „communismus" eszméje, a föld felosztásának követelése, azzal a különbséggel, hogy Bicskén a volt telkes jobbágyok álltak a mozgalom élén. Rendszeres kapcsolatot is tartottak fenn a helységek egymással, a bicskeiek aktív támogatásukról biztosították a csabdiakat. A Bicske mezővároshoz tartozó Csordakútpusztát fel akarták osztani, csak arra vártak, hogy fegyverhez jussanak. Tekintettel arra, hogy a mezővárosban a „vagyonosok", tehát a volt telkes jobbágyok álltak a földosztó mozgalom élén, a járás szolgabírája elhalasztotta az összeírt nemzetőrök felesketését, és közöttük a fegyvereket sem osztotta ki. A mányiak pedig nemcsak most - a jobbágyfelszabadítás ellentmondásainak hatására -, hanem már korábban is hangot adtak követeléseiknek.