Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A reformkor másfél évtizede

adás gyakorlata ellen ifj. Miskey Ferenc ügyvéd tiltakozott. A polgárság szembeszállt az 1840:29. tc-ben biztosított jogokkal is, a közgyűlésen pedig „a zsidóság... igen kiterjesztet jogainak némi megszorítását" követelték. Országgyűlési követutasításban megfogalmazták: mindaddig, amíg a feudális előjogokat az országban el nem törlik, zsidók városi polgárjogot ne kaphassanak, és a külföldi - nagyrészt galíciai - zsidók bevándorlását tiltsák meg.

20 A konkurenciától tartó kereskedők és céhes iparosok harca a zsidó tőke ellen nem szolgálta a tőkés viszonyok kibontakozását, de nem is gátolhatta meg a folyamatot, sőt az 1844. évi retrográd álláspont csak ideiglenesnek bizonyult, mert az antiszemita közhangulat elcsitulta után az izraelita kereskedők letelepedése az előző évekhez képest felgyorsult. 1838-ban 9, 1844-ben 119, 1846-ban 328 iparból és kereskedelemből élő zsidó lakosa volt a városnak, s lehetővé tették számukra azt is, hogy imaház céljára házat vásároljanak, amelyben iskolát, fürdőt nyitottak, a tanító és a sakter lakását berendezték. A törökök kiűzése (1688. május 19.) után nem került sor a székesfehérvári zsidó hitközség újjászervezésére, a szabad királyi városból évtizedeken át ki voltak zárva az izraeliták, ugyanis az 1703. évi kiváltságlevél szerint Székesfehérvár csak katolikus vallásúakat fogadhatott be (protestánsok és zsidók nem telepedhettek le). Az első zsidó család II. József uralkodása alatt telepedett meg a városban. Stern Chajim majd Frank Lázár Fülöp tartott fenn kóser vendéglőt és fogadót a budai külvárosban azon zsidók számára, akik napkeltétől napnyugtáig, főleg a vásáros és piaci napokon a városban tartózkodhattak és portékáikkal kereskedhettek. Változást Székesfehérvár és a zsidóság kapcsolatában a reformkor eredményezett; 1836-ban 8 lovasberényi kereskedő kapott lakhatási engedélyt, majd 1837-ben a tanács hozott határozatot a zsidók letelepedéséről. A határozat szerint csak azon izraeliták telepedhettek meg a városban, akiknek magatartását korábbi lakóhelyük igazolta, 6 000 Ft értékű vagyonnal rendelkeztek, és a városi pénztárba váltság címen 400 Ft-ot befizettek. Mindezek meglé-