Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

A reformkor másfél évtizede

Haladás és konzervativizmus egyszerre és egy időben voltjelen Székesfehérváron is. A polgárság a rendi kiváltságok lebontásáért szállt síkra, de kiváltságaik védelmét követelték akkor, amikor tömegessé vált a környező mezővárosokból, falvakból a feudális kötöttségektől mentes ipar és kereskedelem megvalósulását magukban hordozó zsidók letelepedése. Földművesek és a városi tanács ellentéte abban fejeződött ki, hogy a város tulajdonában levő legelők feltörésével, a művelési ág megváltoztatásával, a mezőgazdasági területek gazdaságosabb hasznosításával a bérleti rendszer megvalósítására törekedett a magisztrátus. A nemzetgazdaság alappillérei: földmüvelés, ipar, kereskedelem és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra már nem felelt meg a kor követelményeinek, azért sem, mert nem jött létre a XIX. század közepéig sem városi, sem megyei szintű pénzintézet, amely jelentősebb beruházásokat tett volna lehetővé. E szempontból igen tanulságos az a megállapítás, amelyet a városi tanács 1844ben megfogalmazott: a város „az egész ország legkeresetnélkülibb és legpénztelenebb részei közé tartozik". Székesfehérvár gazdasági szervezete a földművelésre és az állattenyésztésre épült, földművelésből élt a lakosság 60-65, iparból 20, kereskedelemből 5, városi és megyei közszolgálatból ugyancsak 5%-a. A város népességeltartó képessége az adott gazdasági szervezetben elérte csúcsát; egy lakosra mindössze 930 négyszögöl föld jutott. A szabad munkaerőt sem az ipar, sem a kereskedelem nem kötötte le, a környező uradalmak foglalkoztatták a város zselléreit. Megkezdődött a szegényebb néprétegek kezdetben csak munkavállalási majd letelepedési célú kirajzása, elsősorban a szőlőművelő vidékekre, Úrhidára és Csókakőre. A város kereskedelmét a kiváltságokkal körülbástyázott kereskedelmi társulat tartotta kezében. Ipara a céhes viszonyokon és munkaszervezeten nem nőtt túl. Jóllehet az első vállalkozásokra az 1840-es évek második felében sor került, kékfestőüzem és posztómanufaktúra létesült, meghatározók az 1-2 tanonccal és legénnyel dolgozó kisiparosok voltak. Tovább növelte a gazdasági pangást, hogy jelen-