Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A szabadságharc végnapjai
ta a komáromi erődöt ostromló csapatokat - ismét visszaadta Északnyugat-Dunántúl népének a szabadság reményét. A megszállók állomáshelyeiket elhagyva Pozsony és Buda felé vonultak vissza. A győri katonai parancsnokság értesítette Falkenhaynt, hogy augusztus 4-én Pozsonyba vonulnak. Klapka egységei elfoglalták Győrt, ellenőrzésük alá vonták a Győrből Bécsbe és Székesfehérvárra vezető útvonalat, de ellenőrzésük alá került a Mészáros út (Buda-Bicske-Győr-Bécs) jelentős szakasza is. A Magyarország elleni hadmüvelet szempontjából oly fontos Bécs-GyőrBuda közötti útvonal nem állt a császáriak rendelkezésére. Sternfeld császári őrnagy lovasegységét - 4 lovasszázad és tüzérség — Alsógalláig szorították, s az egység a visszavonulást a Mészáros úton, Bicske irányába már meg is kezdte. A felderítést végző Andrássy császári főhadnagy visszatérve Székesfehérvárra az értesüléseket megerősítette. Falkenhayn arra kényszerült, hogy augusztus 5-én feladja a várost. A budai országúton Martonvásárig vonult, ahonnan megfigyelés alatt tarthatta Székesfehérvárt, és - szükség esetén - Sternfeldet is támogatni tudta. Székesfehérvár feladását megelőzően szigorú rendeletet adott ki, amellyel meg akarta félemlíteni a város lakóit. „Célszerűnek találtam az e városban tanyázott katonasággal néhány napra a várost elhagyni, és általadom a tanácsnak, valamint magának a városnak minden itt maradó kincstári javakat, a beteg és lábadozó katonákat, az élelemtárt és egyebeket. Ha a katonaság távolléte alatt valamely császári és királyi katona megsértetnék, vagy a város bármely ellenséges tényt követne el, a város és annak hívtelen polgárai vakmerő merényekért kemény büntetést szenvedni fognak." 37 ? Falkenhayn a császári főparancsnokságra küldött jelentésében úgy értékelte a történteket, hogy a kivonulás nem jelentette Székesfehérvár feladását, mert ott még továbbra is fekete-sárga zászlók lobognak, a polgárság képviselői pedig kijelentették; a császári és királyi biztos által kinevezett hivatalnokokat nem mozdítják el, holott ezzel a „rossz szellemű nép" közül egyesek nem értettek
