Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A szabadságharc végnapjai
ben nem támaszkodhatott a város vezetőire sem, mert azok minden lehetséges eszközt felhasználva gátolták a városparancsnok rendeleteinek végrehajtását. Ezért ismételten sürgette Gaál Ede megérkezését Székesfehérvárra, hogy a császári biztos segítségével állítsa helyre „a megye teljesen lezüllött ügyvezetését". 365 Haynau utasítására a városba visszatérő (július 30.) Gaál Ede azonnal átlátta Falkenhayn vezérőrnagy megszálló egysége helyzetének kritikus voltát. A katonai kerület parancsnokánál sürgette a stratégiailag is igen fontos várost megszállva tartó határőrzászlóalj megerősítését. Ugyanis a „Király út" (Bécs-Győr-Székesfehérvár-Buda-Pest) biztosítása szempontjából a város kiemelt jelentőségű volt, s a helyőrség egy esetleges támadás, népfelkelés során - már Falkenhayn is utalt rá - könnyen a város feladására kényszerülhet. 366 A támadástól való félelem nem bizonyult alaptalannak. Boross Mihály másodalispán egy rajtaütésszerű támadás tervét dolgozta ki augusztus elején. Tervezetében abból indult ki, hogy a székesfehérvári helyőrség csekély katonai erőt képvisel. A hiányosan felfegyverzett horvát határőröket sem lovasság, sem tüzérség nem támogatta, így egy honvéd század és egy huszár egység le tudná fegyverezni. A megvalósításhoz 135 kétfogatú kocsit kért Fördős Istvántól, Tolna megye másodalispánjától A 200 jól felfegyverzett honvéd, 75 huszár augusztus 3-án Bonyhádról indult volna Köldesen át Lőrincre. A különítménynek a délutáni órákban Simontornyát kellett volna elérnie, s onnan váltott lovakon és kocsikon éjszaka 11 órakor megérkezve megkezdeni a székesfehérvári helyőrség elleni akciót. Boross különítménye feladatául határozta meg a megyeháza, a püspöki palota (Falkenhayn főhadiszállása) és a katonai laktanya megszállását. Számolt a székesfehérvári polgárság támogatásával is, s így lehetővé vált volna a határőrzászlóalj lefegyverzése, parancsnokuk és Gaál Ede foglyul ejtése is. A megye bizottmánya pénzjutalmat ígért annak, aki a hazaáruló császári biztost elfogja. Boross is hangsúlyozta: „Ezt a szörnyeteget el kell mindenáron fogatni." 367 A tervezett rajtaütés azonban nem valósult meg, nem a tehetetlenség, hanem a bekö-