Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A szabadságharc végnapjai
Pentelénél." 362 Azt, hogy a bizottmány határozatával többen nem értettek egyet, bizonyítja Madarász László országgyűlési képviselőnek a tisztikarhoz intézett felhívása, amelyben a szabadságharc cselekvő irányításának vállalására és visszatérésre szólította fel a megye vezetőit. 363 Madarász László a megye vezetőitől forradalmi magatartást és tetteket követelő felhívását Besze János - gr. Batthyány István helyébe kinevezett - kormánybiztos azzal az utasítással továbbította Csapó Józsefhez, hogy a felhívás „a tiszti karral, de egyedül csak ezzel közlendő". A radikális politikusok - Madarász és Besze - együttes fellépésének meg is lett az eredménye. A tisztikar Kunszentmiklósról visszatért, s a megye császáriak által meg nem szállt részén megkezdték az önkéntesek toborzását. A szervezőmunkát megnehezítette, hogy a honvédsereg Szeged felé történt visszavonulásakor Baját is megszállták az osztrákok. Lehetetlenné tették az újoncok és az önkéntesek csatlakozását a magyar hadsereghez. Ezért Besze korábbi rendeletének módosítására kényszerült: meghagyta, hogy az önkénteseket, újoncokat helységenként írják össze, s a megye déli határán tevékenykedő „védsereget" hozzanak létre. A „védsereg" megszervezésében jelentős feladatot vállalt Zsoldos János százados és Bakos József főhadnagy. A kormánybiztos rendelkezéseinek megtétele után azonban fontosabbnak tartotta, hogy a kormány után Szegedre siessen, mintsem a szabadságért küzdők élére állva irányítsa, szervezze a népfelkelést. Azzal indokolta döntését, hogy a szervezőmunkához feltétlenül pénzre van szüksége. Pénzt pedig csakis a Szegedre menekült kormánytól kérhet és kaphat („... néhány napra sietek kormányunkhoz pénzért, mely nélkül minden további lépésünk céltalan.") Természetesen a megyéből távozó kormánybiztos átlátta elhatározásának kritikus voltát, most hangsúlyozott formában szólt a tisztikar tagjainak feladatáról „... az idő fontosságához képest úgy intézkedjék, hogy nagyobb részben jó szellemű és a haza védelmére kész népünk tisztviselők nélkül ne maradjon mind addig, míg ellenségtől e percig tiszta megyénk alsóbb részei felé
