Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

Fejér megye ideiglenes megszállása

lovasberényi úton is feltűntek. Sárkeresztes helység lakosságát zab, kenyér beadására kötelezték. Ellenállás esetén felgyújtással fenyegették meg a községet. Csákberénybe is bevonult egy lovascsapat, s alkonyatkor gyalogság vonult Zámolyra. Az ellenség elől a zámolyiak szekerekre rakták gabonájukat és elmenekültek, erre a pátkaiak nagy része is elhagyta faluját.

296 Január 2-án három verebi lakos azzal a hírrel érkezett a városba, hogy a környékbeliek készek Székesfehérvár polgárainak segítségére sietni. Vereben azt hallották, hogy az ellenség rabol a városban. Székesfehérvár vezetői a forradalom és a szabadság ügyéért véráldozatra is kész verebiek előtt kijelentették: a népfelkelés a jelenlegi körülmények között céltalan, s „békével" hazautasították őket.

297 Pedig a kapcsolatok felvétele a vidék parasztságával, az ellenállás megszervezése lett volna a város vezetőinek egyik legfontosabb feladata, különösen abban a helyzetben, amikor napok, esetleg órák kérdése volt, hogy a megszálló erők birtokukba veszik a várost. Az ideiglenes bizottmány e feladat betöltésére alkalmatlannak bizonyult. Ámon igen találóan jellemezte magatartásukat; január 3-án délelőtt Fehérváron is elkövetett minden tőle telhetőt a felkelés sikere, a városhoz közeledő osztrák megszálló alakulat betörésének megakadályozása érdekében. A magisztrátus nem osztotta Ámon véleményét, „végképp elsüllyedt a köznapiság lápjában, minden szónak az a vége, hogy az ellentállás által a város biztonsága veszélyeztetik, ma, vagy holnap a világ azon botrányt is látni fogja, hogy Nugent és Petricsevics 4000 rongyos Kraini nemzetőrrel Székesfehérváron bántatlanul tanyázand, hacsak a megyei nép valamire nem leend határozható."

298 Csány személyes megbízottja - 1848 decemberéig Székesfehérvár tanácsának aljegyzője, a megyebizottmány tagja - magatartásával, a népfelkelők szervezésével akart eredményeket elérni. A „köznapiság", a konfliktusok sem riasztották el; a megyebizottmány Abán tanácskozó tagjait aktívabb tevékenységre szólította fel. Társát, Sasku Károlyt pedig Csákvárra rendelte, hogy a vidéki „raubsüczöket" gerillacsapatba egyesítse.