Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A honvédelem szervezésében jelentkező problémák. A móri ütközet
röl sem tudott megfelelően gondoskodni. Elhatározta, hogy törzskarával, a Gramont-dandárral, a Ferenc József dragonyosokkal és a banderiális huszárokkal Kisbérig nyomul előre. Itt jutott tudomására, hogy egy 8-10 ezer főből álló hadtest Perczel parancsnoksága alatt, röviddel Kisbérre érkezése előtt, Mór felé vonult. Jelacic azonnal intézkedett, kiadta parancsát: 30-án hajnali 5 órakor csapataival a Perczel-hadtest ellen megkezdi a támadást. 284 Perczel közel Mórhoz, a Bakonysárkányba vivő út mindkét oldalán foglalta el állásait. A jobbszárny a szőlőskertek vonalában, a centrum az úttól balra, egy enyhén emelkedő dombon, a balszárny pedig egy vízmosás által felszabdalt fedett terepen helyezkedett el. Hadereje 5 1/6 zászlóalj gyalogságból, 6 1/2 század huszárból és 24 ágyúból állott. Összesen 5620 ember, 730 ló. Az ütközetet megelőzően az utászok arra kaptak utasítást, hogy a balszárny előtti erdőt torlaszolják el. A jobbszárny biztosítására egy huszáregységet a Bakonysárkányba vezető erdei és hegyi úton, Ondód (Pusztavám) irányába rendeltek. December 30-án reggel 8 óra tájban megkezdődött az ütközet. Az erdőből kitörő lovasságot a balszárnyon elhelyezett erők viszszaverték, s Perczel parancsára az ütegek megkezdték az ágyúzást, de a balszárnyon felállított üteg két ágyúja „lőni sem akart". Jelacié az erdő szélére három üteget rendelt, hogy viszonozza az ágyútüzet. Két üteg tüzét közvetlenül a balszárnyon elhelyezett erők ellen irányította, s Ottinger dandára is megkezdte a támadást. A Wallmoden- és Hardegg-vértesek 12 lovasszázada megfutamította a pesti zászlóaljat, majd a Császár-huszárok - akiknek rohamra adott parancsot Perczel - a parancsnak nem engedelmeskedtek, a mezőváros irányába menekültek. A balszárny megfutamodása után a Gramont-dandár és a lovasság a centrum ellen fordult. Itt a beregi század és Perczel Miklós parancsnoksága alatt a szabolcsi zászlóalj „hatalmasan" viselkedett, s az elfoglalt ágyúk közül hármat vissza is foglaltak, azonban elvontatásukat már biztosítani nem tudták. Hősies ellenállásukat félórás küzdelemben az ellenség felszámolta. Ezt látva Perczel a Miklós-huszároknak
