Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

„Itt a nép!"

gyülekező felkelők összevonását. Az Ercsi és Adony térségében tapasztaltak - az adonyi jegyző lánya „a közömbös lakosokat a fanatismusig föllelkesíté" - alapján vetette papírra: „Csak most erélyt, csak most erőfeszítést és mentve vagyunk, mert a nép könnyezve írom - a nép velünk tart!"

231 A népfelkelők feladatát és a népfelkelés célját tömören összegezte Csapó Vilmosnak szóló utasítása. Elsődlegesnek tartotta az ellenség földerítését, az őrjáratok megszervezését. Az ellenséget lehetőleg éjszaka kell rajtaütésszerűén meglepni, a rajtaütés sikere esetén pedig ki kell bontakoztatni a támadást. Arra kell törekedni, hogy az ellenség tüzérségét és élelmét foglalják el; „éjjel-nappal kell... fellármázni, ruhájától, fegyverétől megfosztani, s így tökéletesen lecsigázni".

232 A Dunaföldvár környékén összevont népfelkelők - Csapó korábbi tervei szerint - megkezdték a hadtest körüli gyűrű szűkítését. A honvédalakulatok támadásának kibontakozásával egy időben Csapó megindította gerillacsapatait Sárbogárd, valamint Simontornya, Ozora és Hídvég térségébe. Roth hadtestének megsemmisítésére fegyverbe szólította Fejér megye népét is. A megyei adminisztráció vezetőit tettekre sarkallták az események. Detrich szolgabíró - aki Jelacic betörésének hírére szeptember 21 -én kihirdette a népfelkelést -, most Roth közeledtekor példamutatóan szervezte meg kerületének ellenállását. Október 1-jei felhívása a parasztok százait mozgatta meg. A Fehérvár környékén fekvő falvak megismerték Jelacic katonáit; az újabb veszedelem elhárítása, a községek védelmének biztosítása egységes fellépést sürgetett. A kerület elöljárói Csórón tanácskoztak; megszervezték az őrjáratokat, a híradást (tíz főnél nagyobb létszámú egységek közeledtére félre kellett verni a harangokat), figyelmeztették a népfelkelőket, hogy óvakodjanak a jelentősebb, „legyőzhetetlen" alakulatok megtámadásától. A kerületi ülésen megjelentek a népfelkelés sikerét abban jelölték meg, hogy „a nép a jó egyetértésben, és kölcsönös segedelemben fogjon egymással kezet".

233 Székesfehérvár polgárai sem maradtak tétlenek. Jelacic szökése után az egyedül vagy kisebb csoportokban mutatkozó horvá-