Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)

Háború vagy béke? A pákozdi csata

kardokat majd október 4-én a népfelkelőknek osztják ki, hogy a reguláris csapatokkal együtt meghiúsítsák Jelacic tartalékhadtestének betörését. Súlyos helyzetbejuttatta a várost a horvátok élelmezése, a búza- és lisztkészleteket felélték. Éhínség fenyegette a polgárokat. A városi bizottmány 390 birkát és 16 szarvasmarhát vásárolt, a megyebizottmány 100 ökröt hajtatott Fehérvárra. Mindez nem volt elég, a lakosság ellenállásának fokozódásához az is hozzájárult, hogy a Somogy megyei önkénteseket a kórházból kizavarták, az elrabolt ökröket olcsón árulták, a „babkárok" házról házra vezették a martalócokat, előszeretettel keresték föl a módos, patrícius családok házait.

203 Szeptember 29-én reggel, amikor Jelacic megindította csapatait a berényi és a budai úton Pákozd irányába, már a lakosság mozgósítása is megkezdődött. Izmay (Fleischer) János képviselő a szőlőkbe siető férfiakat arra ösztönözte, maradjanak a városban, s készüljenek fel a horvátok megtámadására. Székesfehérvár polgárainak ellenállását az is indokolta, hogy a Roth-hadtest ellátására 10 000 adag kenyeret rendelt a bán. Jelacic tehát 29-én várta a tábornok megérkezését, holott Roth a pákozdi csata napján Dombóvár, Kónyi és Pincehely térségében állomásozott.

204 Háború vagy béke? A pákozdi csata A Pákozd-Sukoró térségében védelmi állásokat elfoglaló honvédsereg létszáma a székesfehérvári visszavonulást követően is folyamatosan gyarapodott. A honvéd alakulatokat a visszavonulás ellenére lelkesedés hatotta át. A harci szellemet jól példázza a magyar táborban járt Vasvári Pál beszámolója: „Csak jó vezér kellene a tábor élére, nem maradna hírmondó sem" az ellenségből.

205 Amíg a sorkatonák, az önkéntes nemzetőrök között a hangulat lelkesült volt, addig Móga János altábornagyot, a dunántúli magyar hadsereg parancsnokát és a tisztikar jelentős részét to-