Erdős F erenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében 1848-1849 - Fejér Megyei Levéltár közleményei 23. (Székesfehérvár, 1998)
A reformkor másfél évtizede
ködésével végrehajtott földfoglalást sérelmezték. A földesurak és az elöljárók ellen indított mozgalmat a megye leverte, a penteleiek követelését elutasították. 6 A polgári forradalom előtti években Mány parasztsága szervezetten szállt szembe a földesúrral, Batthyány Kázmérral az elkülönítés kérdésében. 1845-ben végeztette el az uradalom a határ felmérését, s hozzáfogott a rendezés megvalósításához is, amelyet a jobbágyok minden eszközt felhasználva meg akartak akadályozni. Természetesen a határrendezés nem maradt „törvényes és békés" korlátok között. 1845 decemberében már a megyei adminisztráció is közbeavatkozott, a mozgalom vezetőit azonban nem tudták letartóztatni, mert azok elmenekültek. Végh János telkes jobbágy fogalmazta meg: „...még egy kasza és vasvilla lesz Mányon, addig azt nem fogják felosztani, ...ott vérnek kell folyni". 1846 nyarán falugyűlést hirdettek az egységes fellépés biztosítása érdekében, s a lakosságot - bizonyos szabadságlevélre történt hivatkozással - további ellenállásra buzdították. A földesúri szolgálatokat ugyan nyíltan nem tagadták meg, de a falugyűlés szónokai azzal fokozták a tettekre kész társaik elszántságát, hogy „még az idén szabadok lesznek a dézsma adástól", ne rettenjenek meg az uradalomtól és a szolgabírótól. Az uradalmi gazdatiszt, hogy megbontsa a lakosság egységét, azt ajánlotta a házas zselléreknek, hogy kérvényezzék a rendezés során fennmaradó „jobbágyföldek" kiosztását. A jegyző az elöljáróság tudta nélkül meg is fogalmazta a petíciót, azonban a földet akaró zsellérek kérvényét akként értelmezték a telkesek, hogy rovásunkra, a jobbágy illetőség további csökkentésére törekszik az uradalom. Szembeszálltak a zsellérekkel, megtiltották a petíció aláírását, s a jegyző eltávolítását követelték. Az uradalom a mányiak ellenállását megtörni nem tudta, a történtek után a megye elfogatta vezetőiket s bebörtönöztette. Végh Jánost, aki a megtorlás elől ismét elmenekült, 1847 júliusában állították törvényszék elé. A bíróság lázításért egy évi - hetente két napi böjttel szigorított - börtönnel sújtotta. 7
