Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)
A település a XVII-XVIII. század fordulóján (Erdős Ferenc)
A település a XVII-XVIII. század fordulóján Székesfehérvár 1688. május 19-én szabadult fel a török megszállás alól. „Alba Regalis recuperata" - adták hírül a keresztény világban. A törökök elvonulását követően, május 20-án a veszprémi püspök, Széchényi Pál hálaadó istentiszteletet tartott a megyeszékhelyen. Fejér megye felszabadítása több esztendős folyamat részeként 1688 tavaszán fejeződött be. Buda visszavívása (1686) után a megye északnyugati területei váltak szabaddá, majd Csókakő várát megszállva tartó törökök legyőzését követően az északkeleti és a mezőföldi területek mentesültek a hódoltsági lét kényszerűségétől. De korántsem szabadultak meg a katonai terhektől. 1683-tól a XVII. század végéig valósággal állandósult a törökök kiűzésére szövetkezett keresztény hadak ellátásának, beszállásolásának terhe. Különösen azon települések lakóinak jelentett súlyos megpróbáltatást, akik megfelelő gazdasági erőben vészelték át a török hódoltság időszakát, elsősorban annak utolsó évtizedeit. Ezen falvak sorába tartozott Polgárdi is. Lakói az 1692-ben újjászervezett Fejér vármegye vezetői előtt arról panaszkodtak, hogy az átvonuló Hofkirchen és Hohenzollern ezred katonái „kegyetlen zsarolásokat" követtek el. Babocsay Ferenc veszprémi kapitány három lakost katonai szolgálatra kötelezett. Batthyány Ádám hadnagya, Gyaladi István a maga és testvére, Gyaladi Mihály részére armálist kapott. A Gyaladiak közel egy emberöltőn át jobbágyok voltak Polgárdiban, s Gyaladi István fiai Peremartonba költöztek, ahol nemesi házhelyet szerveztek maguknak. Batthyány Ádám faluja az ilyenekkel nem épül, hanem fogy - jegyezte meg a földesúrhoz intézett levelében az uradalmat bérlő Salomváry János. A település népességének, gazdasági teljesítőképességének megőrzése, illetve növelése a török kiűzését követő esztendők egyik alapvető feladata lett. Polgárdiba költözött 12 jobbágycsalád a Somogy megyei Szentmiklósról. 1 A rendkívüli terhek igen feszültté tették a település és a bérlő viszonyát (Salomváry János 5000 Ft összegben bérelte Polgárdit
