Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)
Tóth Tamás polgárdi jobbágy ügyletei (Szakály Ferenc)
szökését - illetve megszöktetését - nehezményezte Ali pasa Ernő főherceghez írott 1583. január 9-i levelében is, amelynek az érdemi része ekként hangzik: „Gyakorta való levelében írta felséged, hogy megparancsolta mind a végbeli kapitányoknak, és vitézeknek, az frigynek oltalmazói legyenek, de amint egynéhányszor felségednek és római császárnak őfelségének tudtára adtuk, ellenkező dolgoktól nem szűnnek meg, sőt inkább-inkább napról napra az frigynek ellene járnak; e mostani napokban is a végbeli kapitányok, két ezernél többen, jöttek Fehérvár mellé, egy Polgárdi nevű falura, és onnan az hatalmas császár jószágából vittek egy Tóth Tamás nevű embert el minden házanépével és portékáival egyetemben, kit nem tudunk, ha felségtek hírével lett-e avagy nem, mely dolog a frigynek ellene vagyon, e megnevezett Tóth Tamás a mi kegyelmes fejedelmünk végeiből kinek rabját vitte ki, kinek rabjának sarcát vitte ki, kit behozott, ekképpen mindkét felől hittek neki, de most az végbeli vitézek által elvitetvén, vitt húsz ezer forintig el, zsidóét, magyarét és törökét, kinek marháját, kinek rabját, kinek készpénzét; kérjük azért felségedet szeretettel, hogy felséged Tóth Tamást kényszerítse helyére jönni, s elégítsen meg mindeneket, akinek mivel adós, annak utána pokolban legyen a feje, ha mi aféle dolgot akarnánk cselekedni, a hatalmas császárnak vannak itt a végekben jeles vitézei, egynéhány ezért mi is elküldhetnénk, és mi is gazdag embereket elhozhatnánk, de mi a mi kegyelmes fejedelmünk parancsolatját megbecsülvén és félvén, az őfelsége és római császár őfelsége közt való frigyhez akarjuk magunkat tartani..." 32 Bár az ilyfajta szökés - mint a fentiekből látható - közelsem volt ritka, Tóth Tamás polgárdi jobbágy „távozásában" mégis akad néhány olyan mozzanat, ami megkülönböztetett figyelmet érdemel. Egyfelől mindjárt a szökés körülményei. Tóth felettébb fontos személy lehetett a hódoltság e nyugat-dunántúli részén, ha távozásához egész seregnyi magyar végvári katona asszisztált. (Még akkor is, ha elköltöztetői aligha voltak kétezren, hiszen a hódoltsági menekülők máskor egyedül, a maguk szakállára vállalkoztak a szökésre.) Másfelől figyelmet érdemel az a helység,