Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

1956! Te csillag!

Mind határozottabbá vált azon törekvés, hogy civil szervezetek vegyék át a község vezetését. Ezzel függött össze a nemzeti bizottság, a polgárőrség, a szociáldemokrata párt, a kisgazdapárt és a Nemzeti Paraszt Párt (Petőfi Párt) létrejötte. Október 28-án tartotta alakuló ülését a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt. A független kisgazdapárt szervezésében meghatározó szerepet Süveges József és Szabó László töltött be. A párt alakuló ülésén a Magyar Dolgozók Pártja diktatórikus módszereit élesen elítélték, s megemlékeztek a koholt vádak alapján 1953. március 31-én kivégzett Császár Istvánról. A szociáldemokratákat Ördögh István és Bakó József fogta össze. A pártok községi szervezeteinek megalakulását a nemzeti bizottság létrejötte követte. Súrlódásokra került sor a szociáldemokraták és a kisgazdák között. Az ellentétek eredője a kisgazdák jelentősebb tömegbefolyásában volt keresendő, s a párt vezetői meghatározó szerepre törekedtek a megalakítandó testületben. Október 31-én alakult meg a 22 főből álló nemzeti bizottság, amelynek elnökévé Pödör Lajost (FKgP), elnökhelyettesévé Szabó Lászlót (FKgP) választották. A nemzeti bizottság tagjaiból alakult 8-as bizottság tagja lett: Ördögh István (SzDP), Antal Gyula (református lelkész), Süveges József (FKgP), Soltész István (állatorvos), Bakó József (SzDP), Borbély János (FKgP), Kiss István (FKgP) és Kondora Károly (tanár). Viszonylagos nyugalom jellemezte a települést október végén és november első napjaiban. Jelentősebb összeütközésre nem került sor, a Magda József parancsnoksága alatt szerveződő nemzetőrség rendet és fegyelmet tartott Polgárdiban. A lakosság a forradalom és a szabadságharc elkötelezett hívének a legválságosabb napokban bizonyult. November 4-én hajnalban a szovjet csapatok ismételten elözönlötték hazánkat. Nagy Imre miniszterelnök drámai hangvételű - rádióban elhangzott, majd többször megismételt - felhívását követően a lakosság és a községben állomásozó honvédek fegyveres ellenállása bontakozott ki. November 4-én a szovjet csapatok ellen tűzharcra került sor Székesfehérváron, Dunapentelén (Sztálinváros), Sárbogárdon,