Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

A mártírhalált halt Császár István

István 1924. szeptember 3-án született Császár János és Kertész Zsófia gyermekeként. Szülei a református hitben nevelték. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte. A feljegyzések szerint: csendes és szorgalmas diáknak bizonyult. Apja, édesanyja és idősebb testvérei mellett a munka tiszteletét is megtanulta. Az 1940-1941 telén szervezett téli gazdasági tanfolyam hallgatója volt, ahol igyekezett minél szélesebb tudásra szert tenni, hogy édesapjától, Császár Jánostól kapott ismereteit tovább bővítse. A földművelés és az állattartás terén tanultakat szülei, családja érdekében kamatoztatta. Hamarosan egyedüli férfitámasza lett családjának. Testvérbátyja a második világháború keleti hadszínterén több tízezer társával együtt - eltűnt. 1944. utolsó hónapjaiban, amikor Fejér megye és Polgárdi térsége is közvetlen hadszíntérré vált; embertpróbáló idők következtek Császár Istvánra is. A család egyedüli támaszát, István fiukat a fiatalabb korosztályú leventékkel együtt besorozták. Előbb egy Linz környéki, majd egy München melletti repülőtéren teljesített szolgálatot. 1945. május 4-én amerikai fogságba esett. Közel egy hónapig volt fogolytáborban. Ezt követően társaival vállalta a szökés kockázatát. Nem a kalandvágy vezérelte, hanem annak tudata, hogy idős szüleinek szüksége van az egyedül életben maradt fiú segítségére. 1945 szeptemberében érkezett Polgárdiba. A hazatérés, a viszontlátás öröme új erőt adott a családnak. De új erőt adott Császár Istvánnak is. Megfeszített munkával szántott, vetett és aratott, nemcsak önmaga és családja gyarapodására, hanem a háború sújtotta ország újjáépítésére. Csak fiatal élete utolsó napjaiban érezte át, hogy ellentmondás feszül a politikai szóhasználat és a diktatúra valósága között. A Rákosi Mátyás nevével fémjelzett proletárdiktatúra kirekesztette, a társadalom perifériájára taszította a magyar parasztság azon rétegét, amely szorgalmával, munkájával, földszeretetével a magyar vidék egyik legjelentősebb termelési egységét alkotta. Azt a módos földműves réteget tette tönkre, amelyet a haza, a család, az erkölcsi tartás szolgálata és parancsa 1848-tól, a jobbágyfelszabadítástól hatott át.