Erdős Ferenc - Fülöp Gyula - Szakály Ferenc: Polgárdi története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 22. (Székesfehérvár, 1997)

Forradalom és diktatúra (1918-1919)

ugyanis a demokratikus testülettől nem kevesebbet remélt, mint a rend, a közbiztonság fenntartásának elősegítését. A november l-jét követő napok nem múltak el nyomtalanul Polgárdiban sem. A polgári demokratikus forradalom győzelme kezdetben lelkesedést, majd hetek múltával a mind radikálisabb baloldali törekvések hatására aggodalmat váltott ki. A Nemzeti Tanács helyi bizottsága a forradalom sodrában, 1918. november 2-án alakult meg. A testület viszonylag gyors létrejötte azt eredményezte, hogy jelentős megmozdulásra Polgárdiban nem került sor. A nemzeti tanács a rend, a közbiztonság fenntartására polgárőrséget szervezett. Toborzásuk sikerrel járt, november első hetében a megbízható egyénekből álló fegyveres alakulat létszáma elérte a 200 főt. Nemcsak a belterületen teljesítettek szolgálatot, hanem a majorokban és az idegenek ellenőrzésére a vasútállomáson is.

90 Amíg november első napjaiban nyugalom jellemezte a nagyközséget, addig a hónap végére a település belső rendje megbomlott. November 28-án budapesti szociáldemokrata küldöttek érkeztek Polgárdiba, s a vendéglő nagytermében „oly féktelen vallás- és osztályellenes izgatást követtek el, ami egyenesen nemcsak felháborító, hanem a közrend megbontására is alkalmas". A nagygyűlést követően megalakult a szociáldemokrata párt helyi tagozata. A radikális nézeteket valló szociáldemokraták és a nemzeti tanács, illetve a képviselő-testület között állandósultak az ellentétek. A szociáldemokraták elsősorban az agrárnincstelenek, uradalmi alkalmazottak körében értek el eredményt. A földosztás követelésével pedig nemcsak a frontokról hazatért katonák, hanem a A Nemzeti Tanács tagjai Benedek József Takács János Szokó Imre Takács István Kreiner Sándor Albert Lajos Tóth Péter Búza Ferenc Földes János Bartalos József Dékány János Szabó Elemér