Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

A tanítóképzés az államosításig

amellyel segített bennünket, hogy botladozó nyelvünk megtalálja azokat a szavakat, amelyek későbbi hivatásunkban a tudást képezik. Úgy érezzük azonban, hogy a köszönet nem elég. Az ígéreteknek is hozzá kell kapcsolódniuk. Megígérjük, hogy mindig a krisztusi életeszmény útjain járunk és azon leszünk, hogy kialakítsuk magunkban a tanítói személyiséget, magunk hivatottságát semmi sem jellemzi jobban, mint ez a pár szó: vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld. (A magyar virágoskert kis vadócai kerülnek kezünkbe, akiknek a lelkébe az igazság, szépség és jóság virágait kell ültetgetnünk.) ígérjük, hogy teljesítjük ezt a kötelességünket és így valóra váltjuk azt, amit jeligénk mond: Imádom Istent, szeretem szép hazámat, anyák legdrágább kincsét híven gondozom!"

31 A tanítónőképző kezdettől fogva az ország minden részéből vett fel növendékeket. Néhány évben az ország határain túlról is. Az 1936-37. év hallgatói megoszlása az alábbi: az iskola székhelyén lakik 103, a vármegye egyéb községében 20 (Alsókörtvélyes 1, Bodajk 2, Börgönd 1, Csurgó 1, Előszállás 1, Etyek 1, Gárdony 1, Hercegfalva 3, Magyaralmás 1, Nagyhantos 1, Polgárdi 1, Ráckeresztúr 1, Sárbogárd 1, Sárszentmihály 1). Az 1937-38. tanév volt az utolsó, amikor még felvettek az első osztályba a korábbi rend szerint tanítónőképzős tanulókat. A történelmet számláló idő szerint szentév volt az idei. Piavits M. Fremiola így ír erről: „Hódolatunk 1938-ban a Lelkek Királya előtt, az első apostoli királlyal és a királyi lelkű apostollal."

32 1938. május 26-án hajnali 4 órakor az intézet 342 növendékkel Budapestre indul vonattal „a szeretett eucharisztikus Királyhoz. És száll a hajnali csendben a forró ima, a sürgető könyörgés: Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk, nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk..."

33 114 ezer magyar diák találkozott ezen a napon a Hősök terén. Az egész év fokozottabb munkája, a többet és a jobbat akarás, mindmegannyi buzgó felkészülés volt valami nagyra, rendkívülire. A főigazgató a tanárok továbbképzése érdekében szorgalmazta az intézeten belül tartandó szakbemutató előadásokat, az intézetek között való kölcsönös iskolalátogatásokat és a különböző intézetek rokonszakos tanárai között való pedagógiai megbeszéléseket. Ennek hatására az intézeten belül szakbemutató előadásokat tartottak szinte valamennyi tantárgyból. Az egyik előadásra Laczkó Alajos dr. egyetemi magántanár, ügyvivő igazgató, tanácsos úr is megjelent a vallás-