Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

A tanítóképzés az államosításig

gyakorlóiskola két csoportjában 235 növendék ismerete gyarapodott. A 171 tanítóképzős növendékből 45 lakott az intézet internátusában. „Az intézet több szegény sorsú tanulót részesített támogatásban. 8 kapott egész, 7 fél és 1 negyed tandíjkedvezményt. Nagy Gizella V. éves növendékünk kapta meg a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumtól a közszolgálati alkalmazottak gyermekei javára rendszeresített ösztöndíjat, amely ez évben 60 pengő volt."

29 A tanítás fő irányítója a tanítóképzőintézeti és népiskolai tanterv és utasítás volt. Közös megbeszéléseken, értekezleteken adták át egymásnak tapasztalataikat a tanárok. A tanítást kiegészítették a kirándulások és látogatások tapasztalatai, a vetített képekkel élénkített szemléltető előadások. „Módszeres eljárásaink, ahol csak lehetséges volt, a munkáltató tanítás jegyében folytak, úgyhogy az elméleti képzést segítette a gyakorlati tevékenység, a cselekvő munka"

30 - olvashatjuk a tanévi értesítőben. Az idei évben tovább bővítették a növendékek gyakorlati ismereteit. Részt vettek a fiatalkorú bűnözők törvényszéki tárgyalásán is, ahol a fiatalkorúak magatartását figyelték meg a tárgyalás alatt. A tanév végén tanítóképesítő vizsgára 35, német kiegészítő vizsgálatra 2 növendék jelentkezett. Neveléstudományból 13 vizsgázó jeles, 8 jó, 14 elégséges osztályzatot kapott. Magyar nyelvből és irodalomból 8-an jeles, 17-en jó, 10-en elégséges, mennyiségtanból 12-en jeles, 16-an jó, 7-en elégséges minősítést kaptak. Oklevelet 33 növendék kapott, két német nyelvű kiegészítő képesítővizsgálatának eredménye jeles, Auer Marianne és Brunner Katalin személyében. Deres Klára és Nagy Gizella oklevele színjeles, vagyis mind a 25 érdemjegyük jeles lett. Az oklevelek kiosztása után Kiss Erzsébet a végzettek nevében az alábbiakban köszönte meg Halmos Andor tanügyi tanácsosnak, Tolna vármegye királyi tanfelügyelőjének miniszteri biztosi ténykedését: „Nagyságos Miniszteri Biztos Úr! Öt évvel ezelőtt homályos, sejtelmes érzés ébredt a szívünkben: a hivatás érzése. Úgy éreztük, hogy a jó Isten tanítónőknek, a magyar jövendő virágoskertjének kertészeivé teremtett bennünket. Ez az érzés hozott bennünket a tanítónőképzőbe. Öt évig dolgoztunk, küszködtünk, készültünk jövendő hivatásunkra. Az öt év szinte nyomtalanul pergett le az idő homokóráján. Ma utoljára vagyunk ebben az iskolában. Az öröm és fájdalom érzése van most a lelkünkben, de mindegyiknél erősebb a hála érzése. Ez késztet bennünket arra, hogy köszönetet mondjunk Miniszteri Biztos Úrnak. Köszönjük végtelen jóságát, türelmét, köszönjük szerető mosolyát,