Gulyás Antal: A tanítóképzés története Székesfehérváron - Fejér Megyei Levéltár közleményei 21. (Székesfehérvár, 1997)

A tanítóképzés az államosításig

„erőnkhöz képest segíteni is szoktunk szegényebb sorsú növendékeinken" - fogalmazott az értesítő összeállítója.

6 Az 1931-32. tanévben a tanítónőképzőben már két osztállyal indulhatott meg a tanítás. A tanév megkezdésében a legnagyobb gondot a szakképzett tanárok biztosítása okozta. A fő nehézség abban rejlett, hogy az intézet a jelentkező tanárokat csak ideiglenesen alkalmazhatta addig, amíg megfelelő számú nővért a rend ki nem képeztetett. Ez egyben azt is jelentette, hogy a. ideiglenesen alkalmazottaknak csak kevés óraszámot tudtak adni, amiből megélni nem lehetett. Pedig szükség lett volna rá, hisz nagy volt a munkanélküli pedagógusok száma. Az akkori igazgató így ír erről : „Az anyagi és erkölcsi világban egyaránt érezhető nagy felfordulás miatt aggodalommal gondoltunk ugyan a jövőnkre..."

7 Három új, kiváló okleveles középiskolai tanárral gyarapodott az intézet: Mézes Etelka, Klausenberger Erzsébet, Tihor Gábor óraadó tanárok lettek. Fájó szívvel búcsúztak el Zambelly M. Bernadette irgalmas nővértől. A tanári testület ily módon az iskolaév kezdetén egy okleveles tanítónőképző intézeti, hat okleveles középiskolai és két okleveles polgári iskolai tanárból, egy okleveles munkamesternőből, egy okleveles zene- és énektanárból, összesen 13 főből állott. Ezzel a megerősített tanári testülettel fogtak munkához azzal a szándékkal, hogy „a jónak, a szépnek és az igaznak szeretetvirágaival felékesített szentélyét építsük fel növendékeink lelkében, s hogy e szentélyben olyan ideálokat állítsunk, amelyekért érdemes élni és dolgozni, s amelyek a mai érvényekkel teli áradatokban is biztosan jelzik majd a szebb és boldogabb feltámadás ígéret földje felé vezető utat".

8 A személyi feltételek tehát biztosítottak voltak, de további gondot jelentett, hogy a Zlinszky-féle ház kisajátítási ügye mindeddig megoldatlan maradt. Nehezítette az ügy megoldását, hogy időközben Klebelsberg Kunó, vallás- és közoktatásügyi miniszter nyugállományba vonult. Sötét hírek keltek lábra. Míg végül az új miniszter, Karafiáth Jenő és a megyei főispán, Széchényi Viktor 1931. november végére intézkedtek az ingatlan birtokbaadásáról. Végül 1932. május 24-én kezdődtek meg az átalakítási, átépítési munkák. A tanév véeére visszaérkezett Szegedről, az Apponyi-kollégiumból Nagy M. Agréda és'Prágner M. Mansueta irgalmas nővér, mindketten kitüntetéssel végeztek. Hasonlóan végzett különbözeti vizsgával Mézes Etelka világi okleveles középiskolai tanár is. Az induló egy tanítónőképző intézeti tanári létszám már négyre bővült.